[Evangelium] 2008-07-27

[Evangelium minden nap]

   2008. július 27. - Évközi 17. vasárnap

   Abban az időben  ezt mondta Jézus  a tömegnek: "A  mennyek országa  olyan,
   mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra,
   azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette  azt
   a szántóföldet.
   A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt  keresett.
   Talált egy  nagyon értékeset,  erre elment,  eladta mindenét,  amije  csak
   volt, és megvásárolta azt.
   Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az
   mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és  nekiülve
   kiválogatják: a javát  edényekbe rakják, a  hitványát pedig kidobják.  Így
   lesz a világ végén is.  Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat  elválasztják
   az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
   Értitek-e mindezt?"  "Igen!"  -  felelték.  Erre  így  folytatta:  "Minden
   írástudó, aki jártas  a mennyek országáról  szóló tanításban, olyan,  mint
   egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő."
   Mt 13,44-52

   Elmélkedés:

   Megtalálni a kincset
   Egy kínai történet szerint  a parasztembernek egyszer  elszaladt a lova  a
   hegyek felé, s  hiába igyekezett  visszahívni, a  ló bizony  elszáguldott.
   Mivel ez volt az egyetlen lova, amivel megművelte a földjét, a rokonok  és
   barátok mind sajnálkozásukat fejezték, hogy ilyen nagy balszerencse  érte.
   A paraszt pedig csak  ennyit válaszolt: "Szerencse vagy  szerencsétlenség?
   Azt én nem tudhatom." Két hét múlva visszajött a hegyekből az elcsatangolt
   ló, de  nem egyedül,  hanem nyomában  egy tucatnyi  vadlóval, s  ezeket  a
   parasztember mind befogta.  Ekkor ismét eljöttek  a barátai, s  örvendezve
   gratuláltak neki, hogy  milyen nagy  szerencse érte. Ő  pedig megint  csak
   annyit mondott: "Szerencse  vagy szerencsétlenség? Azt  én nem  tudhatom."
   Néhány nap múlva a parasztember fia lovagolni akart az egyik új  vadlovon,
   amely azonban levetette  a hátáról,  s a fiúnak  eltört az  egyik lába.  A
   szomszédok megint csak sajnálkoztak a szerencsétlenség miatt, de a paraszt
   most is csak ugyanazt mondta: "Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem
   tudhatom." Néhány hét múlva katonák vonultak  el azon a vidéken, s  minden
   hadra fogható fiatal férfit  besoroztak. Egyedül a  parasztnak a fiát  nem
   vitték el a faluból, mert törött lábbal neki nem tudták hasznát venni.

   A történetet a végtelenségig lehetne folytatni, de nekünk ennyi  bőségesen
   elég   ahhoz,   hogy   megértsük   tanulságát:   Egy   első    pillanatban
   szerencsétlenségnek tűnő esemény később  szerencsét jelenthet, s  fordítva
   is  igaz:  ami  hatalmas  szerencsének  látszik,  az  később  sok  baj  és
   szerencsétlenségnek  a  forrása  lehet.  Legyünk  óvatosak  a  minket  ért
   események   megítélésekor,   s   várjuk   meg   nyugodtan   mindennek    a
   következményét!

   A mai vasárnap evangéliumában Jézus először egy olyan emberről beszél, aki
   bérelt  földterületen  dolgozott,  tehát  olyan  földön,  ami  nem  az   ő
   birtokában volt.  A munka  közben nagy  szerencse érte,  kincset talált  a
   földben.  Aztán  egy  másik  példabeszédet   is  mond  Jézus,  amely   egy
   kereskedőről szól,  aki egy  értékes  gyöngyöt talál.  Vajon  szerencséjük
   volt? Ha csupán földi kincsről  volna szó, mindenképpen óvatosnak  kellene
   lennünk a megítéléssel,  mert bár bizonyára  mindenki örülne egy  hirtelen
   jött nagyobb  vagyonnak, azért  ez  a későbbiekben  sok baj  forrásává  is
   válhatna. Jézus természetesen  nem evilági kincsekről  beszél, hanem ez  a
   kincs az Isten Országát jelenti a példabeszédben. Ebben az értelemben  már
   egyértelműen mondhatjuk,  hogy a  földművesnek és  a kereskedőnek  valóban
   nagy szerencséje volt.

   De mi is  ez az Isten  Országa vagy  más néven mennyek  országa? Nem  két,
   különböző dologról van szó, hanem ugyanarról. Szent Máté, aki evangéliumát
   elsősorban  a  zsidóságból  megtértek  számára  írta,  szándékosan  kerüli
   írásában az  Isten  szót,  mivel  Isten nevét  tilos  volt  kimondaniuk  a
   zsidóknak. Ezért igen  jámbor módon  inkább a  mennyek országa  kifejezést
   használja, ami a  többi evangéliumban  az Isten Országának  felel meg.  Mi
   tehát ez az Ország?  A szentírásból nem derül  ki egészen világosan,  hogy
   mit  ért  ezalatt   Jézus,  hiszen  minden   alkalommal  csak   hasonlatok
   segítségével beszél az  Isten Országának  eljöveteléről és  növekedéséről.
   Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha az Isten Országa  alatt
   az isteni üdvözítő szándéknak, akaratnak az érvényesülését értjük a  saját
   életünkben  és  az  egész  emberiségre  vonatkozólag.  Isten  tehát  a  mi
   üdvösségünket akarja. E  szándéknak a felfedezése  oly nagy örömet  jelent
   nekünk, mint ahogy a földműves vagy a kereskedő örül a megtalált kincsnek.
   S miként a példázatok szereplői mindenüket eladják, mindenükről lemondanak
   azért, hogy  megszerezzék  ezt  a  kincset,  ugyanúgy  nekünk  is  érdemes
   mindenről  lemondani,  hogy  Isten  üdvözítő  törekvése  megvalósuljon  az
   életünkben.

   Befejezésül, visszautalva  a  prédikáció  elején  elhangzott  történethez,
   elmondhatjuk, hogy  új szólás  született: Óvatos,  mint a  kínai  paraszt.
   Nekünk azonban nem  kell óvatoskodnunk az  Isten Országával  kapcsolatban!
   Szerezzük meg, engedjük, hogy  Isten akarata érvényesüljön az  életünkben!
   Engedjük, hogy az Isten Országa bennünk is növekedjen!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézusnak Szent Anyja! Te, aki  az alázatosságban és a nagylelkűségben  "az
   Úr szolgálóleánya" voltál, add a te készségedet, amikor Istent és a  világ
   üdvösségét szolgáljuk.  Nyisd  meg szívünket  Isten  országa és  a  minden
   teremtménynek szóló evangelizáció mérhetetlen távlataira.
   II. János Pál