[Evangelium] 2008-07-25

[Evangelium minden nap]

   2008. július 25. - Péntek, Szent Jakab apostol

   Jézus Jeruzsálembe  indult. Útközben  odalépett hozzá  a Zebedeus  fiúknak
   (Jakab és János apostoloknak) anyja,  fiaival együtt, és leborult  előtte,
   hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő azt felelte:
   "Intézd úgy, (Uram,) hogy az én  két fiam országodban melletted üljön:  az
   egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon."
   Jézus  így  válaszolt  nekik:  "Nem  tudjátok,  hogy  mit  kértek.  Készek
   vagytok-e arra,  hogy  kiigyátok azt  a  kelyhet, amelyet  nekem  ki  kell
   innom?" "Készek  vagyunk!"  -  felelték.  Jézus  erre  így  folytatta:  "A
   szenvedések kelyhét  velem  együtt  kiisszátok  majd.  De  hogy  ki  üljön
   mellettem jobb és bal felől,  azt nem én döntöm  el. Azok ülnek majd  ott,
   akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
   Amikor a többi  tíz (apostol)  ezt meghallotta,  méltatlankodni kezdett  a
   testvérpár viselkedése  miatt.  Jézus magához  hívta  őket, és  így  szólt
   hozzájuk: "Tudjátok,  hogy a  pogányoknál hogyan  hatalmaskodnak a  vezető
   emberek: akinek  nagyobb a  rangja, érezteti  a hatalmát.  Nálatok ne  így
   legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni,  legyen a szolgátok! És aki  első
   akar lenni, legyen  a cselédetek! Az  Emberfia sem azért  jött, hogy  neki
   szolgáljanak,  hanem  hogy  ő  szolgáljon  másoknak,  és  odaadja   életét
   váltságul mindenkiért."
   Mt 20,20-28

   Elmélkedés:

   A két apostol, Jakab  és János arra vágyik,  hogy részesei legyenek  Jézus
   dicsőségének, s  minden  bizonnyal  a többi  apostolban  is  hasonló  vágy
   élhetett, s mi  magunk is ezt  szeretnénk. Együtt lenni  Jézussal az  örök
   dicsőségben, az örök  életben. De milyen  út vezet odáig?  Mit kell  ezért
   tenni?  Miről  kell  ezért  lemondani,  s  mit  kell  ezért  vállalni?  Az
   evangéliumból úgy tűnik, hogy  a két apostol nem  tudja a választ.  Miként
   Jézus számára  a szenvedésen  és  a halálom  keresztül  vezetett az  út  a
   feltámadás dicsőségébe, ugyanúgy az ő számukra is és a mi számunkra is. De
   vajon kész vagyok-e vállalni Jézussal együtt a nehézségeket? Kész vagyok-e
   felvenni és hordozni életem keresztjét?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Örvendező szívünk dala
   magasra száll, Jakab, veled,
   halászból téged Krisztusunk
   ily szent orom csúcsára vitt.

   Testvéreddel, mert hív a szó,
   elhagytok mindent, kincset is;
   az Úr igéjét, szent nevét,
   buzgó küldöttként, hirdeted.

   Erős jobbján, mint hű tanút
   magával visz, s megláthatod
   dicsőségét a hegytetőn,
   s a kertben vére csöppjeit.

   te készen állsz, bár jól tudod:
   a kínoknak kért kelyhe vár,
   az Úr első apostola,
   ki érte szenvedsz kínhalált.

   Jézus hűséges gyermeke,
   örök fény magvetője vagy,
   imádra hitben ékesen
   s gazdag reményben ég szívünk.

   Kérd Krisztustól szorgalmasan:
   parancsa útját járjuk itt,
   s dicsőségének himnuszát
   örökre énekeljük ott. Ámen.