[Evangelium] 2008-07-20

[Evangelium minden nap]

   2008. július 20. - Évközi 16. vasárnap

   Abban az időben:
   Jézus egy másik példabeszédet  is mondott a  tömegnek: "A mennyek  országa
   olyan, mint amikor egy  ember jó magot vetett  a földjébe. Míg az  emberek
   aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment.  Amikor
   a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a
   szolgák odamentek a  gazdához, és  megkérdezték: "Uram, te  ugye jó  magot
   vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?" Az így  válaszolt:
   "Ellenséges ember műve ez." A  szolgák erre megkérdezték: "Akarod-e,  hogy
   elmenjünk és kiszedjük belőle?" Ő azonban így felelt: "Nem, nehogy a búzát
   is kitépjétek,  amikor a  konkolyt kiszeditek!  Hagyjátok, hadd  nőjön  az
   aratásig  mindkettő.  Aratáskor  majd  megmondom  az  aratóknak:  Előbb  a
   konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát  pedig
   hordjátok a magtáramba!"
   Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: "A mennyek országa olyan,
   mint a mustármag,  amelyet egy ember  elvetett a földjébe.  Bár kisebb  ez
   minden más magnál, mégis, amikor  felnő, nagyobb minden veteménynél.  Fává
   terebélyesedik, úgyhogy  jönnek  az  ég madarai  és  ágai  között  fészket
   raknak." Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: "A mennyek országa olyan,
   mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az
   egész megkel tőle."
   Mindezt példabeszédekben  mondta el  Jézus  a sokaságnak,  és  példabeszéd
   nélkül nem  mondott  nekik  semmit, hogy  beteljesedjék,  amit  a  próféta
   mondott: Példabeszédekre  nyitom ajkamat,  s hirdetem,  mi rejtve  volt  a
   világ kezdetétől.
   Akkor elbocsátotta a tömeget,  és hazament. Tanítványai pedig  odajárultak
   hozzá és kérték:  "Magyarázd meg  nekünk a szántóföldről  és a  konkolyról
   szóló példabeszédet!"  Erre ő  ezekkel a  szavakkal válaszolt:  "Aki a  jó
   magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai,
   a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti - az  ördög.
   Az aratás a  világ vége,  az aratók pedig  az angyalok.  Ahogy a  konkolyt
   összeszedik és  tűzre  vetve elégetik,  úgy  lesz  a világ  végén  is.  Az
   Emberfia elküldi  angyalait, hogy  szedjék össze  országában mindazt,  ami
   botrányos, és  minden törvényszegőt.  Ezeket  tüzes kemencébe  vetik,  ott
   sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni  fognak
   Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!"
   Mt 13,24-43

   Elmélkedés:

   Újuljatok meg lélekben!
   Három héttel ezelőtt, június  29én, Szent Péter  és Pál apostolok  ünnepén
   nyitotta meg XVI. Benedek pápa Rómában a Szent Pál-évet, a Népek  Apostola
   születésének  2000.  évfordulóján.  Az  emlékévet  nem  csak  az   Apostol
   vértanúhalálának városában és  az Egyház központjában,  Rómában ülik  meg,
   hanem szerte a világon csatlakoznak hozzá az egyházmegyék, a plébániák  és
   más közösségek.  Az ilyen  emlékéveket sem  XVI. Benedek,  sem  szentéletű
   elődje, II.  János  Pál  nem unalmában  hirdeti  meg,  hanem  ráirányítják
   figyelmünket hitünknek egy-egy  fontos elemére vagy  egy olyan  személyre,
   aki a  hitben  példaképünk  lehet.  A  2000.  év  jubileuma  alkalmából  a
   Megváltóra figyeltünk, Krisztusra, aki  ugyanaz tegnap, ma és  mindörökké.
   2003-ban, a Rózsafüzér évében Jézus  édesanyja, Szűz Mária állt  előttünk,
   akinek életeseményeit  a  szentolvasó titkainak  segítségével  elmélkedtük
   végig.  2005-ben,  az  Eucharisztia   évében  pedig  az   Oltáriszentségre
   figyeltünk, mint  az  Egyházat és  a  híveket éltető  szentségre.  Ha  nem
   kapcsolódnánk bele az ilyen évek  eseményeibe, bizony keveset érnének.  De
   jó alkalmat teremtenek számunkra, hogy a világ más keresztényeivel  együtt
   mi is  tanuljunk  belőlük.  Ma,  amikor  plébániánkon  elkezdjük  a  Szent
   Pál-évet,   érdemes   pontosan   megfogalmaznunk   szándékainkat,    közös
   szándékainkat. Mit várunk a mostani Szent Pál-évtől?

   Mindenekelőtt lelki megújulást. Ez  a sokszor hallott kifejezés  reményeim
   szerint  mély  tartalommal  fog  megtelni  az  esztendő  folyamán.   Ezért
   kölcsönözzük plébániai emlékévünk mottójául, jelmondatául Pál apostoltól a
   következőt: "Újuljatok meg lélekben!" (Ef 4,23). Úgy gondolom - és az  itt
   tartózkodásom  egy  esztendeje  alatt  szerzett  személyes   tapasztalatok
   megerősítenek ebben - mind plébániai közösségünk egészének, mind pedig  az
   egyes hívőknek szüksége van a lelki megújulásra, s természetesen nekem is.

   A  lelki  újjászületés  Szent  Pál   esetében  akkor  történt,  amikor   a
   keresztényeket indult üldözni Jeruzsálemből Damaszkusz városába.  Útközben
   Krisztus jelent meg neki, s ez a látomásbeli, de mégis Pál számára egészen
   személyes találkozás megfordította, egy új irányba állította az életét.  A
   Jézussal  való  személyes  találkozás  a  mi  számunkra  is   életfordító,
   sorsfordító lehet.  De sokszor  mennyire  félünk az  ilyen  találkozástól!
   Teljes elégedettek vagyunk  életvitelünkkel, s azt  gondoljuk, hogy  nincs
   szükségünk  semmiféle   változásra.   Pedig   ez   a   gondolkodásmód,   a
   megszokotthoz való oktalan ragaszkodásunk,  valójában a lelkünk  halálához
   vezet.  Nem  válhatunk  szokásaink   rabjává,  hanem  érdemes  új   utakon
   elindulnunk. Szükségünk van a lelkünk csendes újjászületésére!

   Pál  eljutott  odáig,  hogy  semmit  nem  tekintett  a  saját   érdemének.
   Mindarról, amit  évtizedek  alatt  elért, képes  volt  lemondani  Krisztus
   szeretetéért, azért, hogy életének egyetlen  központja maga az Úr  legyen.
   Rájött arra, hogy  Krisztus az a  szegletkő, akire építeni  lehet. Ő az  a
   biztos pont, akire  egész életét  építheti. Nekünk  is egyedül  Krisztusra
   érdemes  építeni  személyes  életünket  és  közösségünket  is.  Nekünk  is
   Krisztusra épülő élő  kövekké kell válnunk.  Sokan vagyunk és  különbözőek
   vagyunk, mint ahogy a természetben található minden kő más és más. De ez a
   sok különböző kő akkor  illik össze, akkor  válik nehézségeket is  kiálló,
   szilárd épületté,  ha Krisztusra  épül,  mert Ő  az egyetlen  biztos  alap
   számunkra.  Akkor  válhatunk  élő  kövekké,  akkor  válhatunk  az   Egyház
   közösségének élő tagjává, ha Krisztushoz kapcsolódunk valamennyien.

   Befejezésül még  egy  gondolat:  Idei jelmondatunkat  így  is  mondhatjuk:
   Újuljatok  meg  Lélekben,  azaz  újuljatok  meg  a  Szentlélekben.   Lelki
   újjászületésünk ösztönzője a Szentlélek, az Atya Lelke, Krisztus Lelke,  a
   kiengesztelődés Szentlelke,  a  Szeretet  Lelke,  a  közösség  Szentlelke.
   Segítsen mindannyiunkat Isten lelke abban, hogy közösséggé, tanúságtevő és
   élő közösséggé váljunk!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
   nekem kegyelmedet,  hogy  meg  tudjam  tenni, s  add  meg  ezt  azoknak  a
   lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni  Ige, Te magad vagy bennünk ez  az
   örökké tartó és szüntelen  imádság. Isten Báránya,  Te vagy a  világosság,
   amely megvilágítja  lelkünk  egész égboltját.  Bár  soha ne  akarnánk  más
   imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
   szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
   egy a szemlélés  és a szeretet.  Engedd, hogy olyan  tökéletesen és  olyan
   bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
   tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem! Ámen.