[Evangelium] 2008-07-03

[Evangelium minden nap]

   2008. július 3. - Csütörtök, Szent Tamás apostol

   Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül  az egyik, Tamás, vagy  melléknevén
   Iker, nem volt velük, amikor  Jézus megjelent nekik. Később a  tanítványok
   elmondták neki: "Láttuk az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom  kezén
   a szegek  nyomát,  ha nem  érintem  ujjaimat  a szegek  helyéhez,  és  nem
   tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
   Nyolc nap  múlva ismét  együtt voltak  a tanítványok.  Tamás is  ott  volt
   velük. Ekkor újra  megjelent Jézus, bár  az ajtó zárva  volt. Belépett  és
   köszöntötte őket: "Békesség nektek!"  Tamásnak pedig ezt mondta:  "Nyújtsd
   ide az ujjadat  és nézd a  kezemet! Nyújtsd  ki a kezedet  és érintsd  meg
   oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem  hívőt" Tamás így válaszolt: "Én  Uram,
   én Istenem!" Jézus ezt mondta neki:  "Most már hiszel, Tamás, mert  láttál
   engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!"
   Jn 20,24-29

   Elmélkedés:

   Tamás apostol története kapcsán azt a titkot érdemes megközelítenünk, hogy
   mi  hozta  létre  benne  a  változást?  Mitől  lett  a  hitetlenkedő  vagy
   legalábbis  kételkedő   ember   egyszer  csak   hívővé?   Apostoltársainak
   tanúságtétele egyáltalán nem  volt meggyőző számára,  sőt, ez váltotta  ki
   belőle a kételkedést. A nyolc napig tartó gondolkodás, értelmi megfontolás
   szintén   nem   hozott   eredményt    számára,   hanem   inkább    növelte
   hitetlenkedését. A leírásból úgy tűnik, hogy egyedül a feltámadt  Krisztus
   személyes jelenléte,  a  vele  való  találkozás  rombolja  le  Tamásban  a
   hitetlenség falát.
   Az embereket általában arcról ismerjük fel. Tamás viszont nem Jézus  arcát
   akarja bizonyítékként  látni, hanem  a sebhelyeket.  E sebek  tehát  Jézus
   igazi ismertetőjegyei. Tamás számára s az n számomra is.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Apostolok karában élsz,
   vakító fény ragyog körül,
   Tamás, fogadd jóságosán
   téged dicsérő énekünk.

   A fényes égi székeken
   Krisztus szerelme ad helyet,
   te is szeretsz, és vágyva vágysz
   Uraddal együtt halni meg.

   Gyötör szerelmed szent heve,
   s beszélnek bár testvéreid,
   biztosságot kívánsz: az Úr
   sebét hogy érintsd, látva lásd.

   Fénylő örömre gyűlsz legott,
   hogy látod Krisztus nagy kegyét,
   Uradnak vallód hittel őt,
   s imádja boldog, hű szíved.

   Látás nekünk nem adatott:
   hitünk most tőled fog tüzet,
   erős lesz, s égig szárnyaló,
   az Úr szívét keresni száll.

   Krisztusnak áldás, tisztelet,
   s imádra adja meg nekünk:
   hitünk bár botlik még sokat,
   lássuk meg színről színre őt. Ámen.