[Evangelium] 2008-06-30

[Evangelium minden nap]

   2008. június 30. - Hétfő

   Amikor Jézus látta, hogy nagy tömeg veszi körül, meghagyta tanítványainak,
   hogy hajózzanak át a Genezáreti-tó túlsó partjára.
   Ekkor egy írástudó lépett hozzá,  és így szólította meg: Mester,  követlek
   téged, bárhová mégy." Jézus figyelmeztette: "A rókáknak odújuk van, az  ég
   madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét."
   Egy másik tanítványa pedig ezt kérte  tőle: "Uram, engedd meg, hogy  előbb
   elmenjek és  eltemessem  apámat."  Jézus azonban  így  válaszolt:  "Kövess
   engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!"
   Mt 8,18-22

   Elmélkedés:

   Időnként elfog minket a lelkesedés. Időnként nagy elhatározásokat teszünk.
   Időnként fáradhatatlan lendülettel vágunk neki új utaknak. De aztán valami
   mégis visszahúz. Egy titokzatos  erő fékezi lendületünket.  Emelkedésünket
   megakadályozza valami, ami  a földhöz köt.  Jó szándékainkat néha  egészen
   apró dolgok semmisítik meg.
   Krisztus  követéséhez   nem  elegendő   a   szándék.  Nem   elegendő,   ha
   kinyilvánítjuk akaratunkat követésére. Egész  életünket neki kell  adnunk,
   mindenben azt a sorsot kell vállalnunk, amit Krisztus is vállalt.
   Felismerem-e, nevén tudom-e  nevezni azt, ami  gátol abban, hogy  teljesen
   Jézusért éljek? S vajon le tudom-e küzdeni ezt az akadályt?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, Isten, ha hozzád tartozom, ez nem azt jelenti: a te birtokod vagyok;
   nerci ezen a síkon helyezkedik el titokzatos kapcsolatunk. Nemcsak hogy Te
   szabadság  vagy,  hanem  engem  is   szabadnak  akarsz.  Engem  is,   mint
   szabadságot  támasztasz  életre,  arra   szólítasz  fel,  hogy   önmagamat
   teremtsem; Te azonos vagy ezzel a hívással.
   Ha ez így van, akkor elismerni, hogy hozzád tartozom, hozzád, annyi,  mint
   elismerni, hogy én csak  ezzel a feltétellel  tartozom önmagamhoz, sőt  mi
   több: ez a hozzád  tartozás összeolvad azzal az  egyetlen igazi és  teljes
   szabadsággal, amelyre törekedhetem: ez a szabadság ajándék; de el kell azt
   fogadnom.
   Gabriel Marcel

   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (26.)
   Az elmúlt hét nagy örömét az jelentette, hogy befejeződött a Brenner János
   zenés dráma filmváltozatának forgatása, s remény van arra, hogy a vágás és
   egyéb utómunkálatok után  a nyár  végére sikerül  megjelentetnünk DVD-n  a
   művet.  Ilyenkor  a   néhány  száz  kilóméteres   autóvezetés  sem   képes
   lefárasztani, s  a papi  reverenda  sem olyan  meleg a  kánikulában,  mint
   máskor. E munkán érezhető az Isten áldása.
   Zalalövőn az Úr tovább építi a házat, néha egészen úgy tűnik, hogy csak  ő
   épít. Mások meg  rombolnak. Eddig  szinte csak  azt láttam,  hogy ahová  a
   kőműves keze  betette a  lábát, ott  kő kövön  nem maradt.  Nevükből  arra
   következtetünk, hogy valaha kővel dolgoztak, mostanában viszont kő helyett
   mindenféle egyéb  anyaggal. Az  építési  területnek nevezett  emeletről  a
   héten végre levonultak, s átadták helyüket a szerelőknek, a burkolóknak és
   a festőknek. Reméltem, hogy a fúrók és vésők zaja után csendesebb  időszak
   következik, de nem így lett. Természetesen  nem az ecset és a  festőhenger
   kelt zajt, hanem  a rádió,  ami nélkül elképzelni  sem tudják  munkájukat.
   Szerény megállapításom szerint  ez ugyan nem  serkenti munkájukat, de  nem
   akarom elvenni örömüket, tehát hallgassák csak.
   Végre az ablakok is a helyükre kerültek, legalábbis a felső szinten,  mert
   a arról még álmodni  sem merek jelenleg, hogy  a földszinten is  folytatni
   tudjuk a munkát.  Próbáltam ugyan  a helyi  híveket adakozásra  ösztönözni
   szép szóval, de nem  hozott nagy eredményt. Még  szép levelet is írtam  az
   ügyben, lemásoltam 1300  példányban, a  fiatalokkal pedig  a város  minden
   házába széthordtuk.  Ennek hatására  két hét  alatt nyolc  személy  annyit
   adakozott, hogy a  papír és a  fénymásolás ára azért  megtérült. Ezért  is
   írtam, hogy szinte már csak az Úr építi a házat. Neki köszönöm meg azt is,
   hogy listánk tagjai  annyit adakoztak  a héten,  hogy abból  zuhanykabint,
   csapokat, csempét  meg mindenféle  fürdőszobai felszereléseket  be  tudtam
   szerezni. Köszönöm, hogy a nagy távolság ellenére is plébániánk  tagjainak
   tekintitek magatokat és osztoztok gondjaimban.
   Reményeim szerint a  helyi érdektelenségen talán  változtat, ha tanulok  a
   pogányok apostolától egy kis apostoli  buzgóságot, s a most kezdődő  Szent
   Pál-évben még inkább a Krisztustól kapott hivatásomnak élek.
   István atya

   Szkladányi Annamária festőművész  jóvoltából két ajándék  festmény vár  az
   adakozókra. Méretük  43x57  cm. Értékük  25-30  ezer Ft  darabonként.  Itt
   megtekinthetők: [1]Templom búzamezővel
   [2]Kápolna patakparton
   Licitálni tehát  nem  lehet rájuk,  hanem  mindkettő ajándék.  Az  egyiket
   véletlenszerűen kisorsolom azok  között, akik  a következő  két hét  során
   (július 15-ig) legalább 2 ezer forintot adakoznak plébániánk felújítására,
   a másik pedig azé lesz, aki ez idő alatt a legtöbbet adta.
   Tékozló fiú  hazatér (2008.)  című festmény  esetében meghosszabbítjuk  az
   árverést még erre a hétre.  A festmény megvásárlásával a felújítást  lehet
   támogatni. Méret: 54x44 cm. A licit  jelenlegi állása: 70.000.- Ft. A  kép
   megtekinthető itt: [3]A tékozló fiú hazatér
   Licitálni úgy  lehet, hogy  az ajánlatokat,  kérem, küldjétek  el nekem  a
   his at katolikus.hu címemre.
   Felajánlott támogatást  átutalással a  következő számlára  lehet  küldeni:
   Számlatulajdonos:   Zalalövői   Plébánia   Számlaszám:   75500313-10030493
   Külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU29  75500313-10030493-00000000
   BIC kód: TAKBHUHB
   Vagy  a  következő  címre  lehet  küldeni  postai  utalvánnyal:  Zalalövői
   Plébánia 8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.

References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/kepek/templom.jpg
   2. http://www.katolikus.hu/szombathely/kepek/kapolna.jpg
   3. http://www.katolikus.hu/szombathely/kepek/hazater.jpg