[Evangelium] 2008-06-29

[Evangelium minden nap]

   2008. június 29. - Vasárnap, Szent Péter és Pál apostolok

   Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
   tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
   Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő  Jánosnak, van, aki Illésnek,  mások
   Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő  tovább kérdezte őket: "Hát  ti
   kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az  élő
   Isten Fia."
   Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test
   és a vér  nyilatkoztatta ki ezt  neked, hanem az  én mennyei Atyám.  Ezért
   mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
   s a pokol kapui  nem vesznek erőt rajta.  Neked adom a mennyek  országának
   kulcsait: Amit megkötsz a  földön, meg lesz kötve  a mennyben is, és  amit
   feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
   Mt 16,13-19

   Elmélkedés:

   Újuljatok meg lélekben!
   Ma, Szent  Péter  és Szent  Pál  apostolok ünnepén  elsősorban  az  utóbbi
   személyére és  tanítására szeretnénk  odafigyelni. Nem  azért mert  a  két
   apostolfejedelem közül  Péter jelentéktelenebb  lett volna,  hanem  azért,
   mert XVI. Benedek pápa  kezdeményezésére a mai  ünneppel veszi kezdetét  a
   világegyházban a Szent Pál-év, amely 2009. június 29-ig tart. A  Szentatya
   azzal a  szándékkal hirdette  meg  a kereken  2000 évvel  ezelőtt  Tarzusz
   városában született apostol emlékévét,  hogy jobban megismerjük Szent  Pál
   alakját és tanítását,  valamint imádkozzunk és  dolgozzunk a  keresztények
   egységéért.

   Szent Pál nem tartozott a Tizenkettő testületéhez, de mégis igazi apostol,
   s joggal nevezzük őt a nemzetek  apostolának, a pogány apostolának vagy  a
   tizenharmadik apostolnak.  A  zsidó családban,  de  római  állampolgárként
   született Saul Jeruzsálemben tanulta meg a farizeusi hagyományokat, s mint
   hithű, buzgó  zsidó  ember  ellenséget látott  az  új  hit  terjesztőiben,
   Krisztus tanítványaiban, s  azok üldözője lett.  Életét a Damaszkusz  felé
   vezető  úton   a  feltámadt   Krisztussal  való   találkozás   titokzatos,
   látomásszerű  élménye   változtatta  meg,   s   ennek  hatására   lett   a
   keresztényüldözőből  Krisztus   tanítványa.  Szent   Pál  megtérését   nem
   tekinthetjük  az  ő  emberi  megfontolásból  vagy  gondolkodásból   fakadó
   személyes döntésének, hanem Isten különleges beavatkozásának. Maga Pál  is
   isteni kegyelemnek tartja azt, hogy Krisztus meghívta őt arra a feladatra,
   hogy a  pogány  népeknek  hirdesse  az  evangéliumot.  Ha  meg  szeretnénk
   fejteni, hogy miért volt oly nagy hatással Pál személye a korai keresztény
   egyházra,  s  miért  lehetett   oly  gyümölcsöző  igehirdetése  a   pogány
   területeken,  akkor  felfedezhetjük,  hogy  megtérése  pillanatától  fogva
   Krisztus vált  Pál  életének  középpontjává. Megismer  egy  új  igazságot,
   Krisztus igazságát, s  új életcélt  kap, azt, hogy  Krisztus éljen  benne.
   Apostoli munkája csak azért lehetett  sikeres, mert teljesen átadta  magát
   Krisztusnak és  az  Ő  tanításának.  Krisztus  iránti  szeretetének  talán
   legszebb tanúbizonysága  az,  amit a  rómaiakhoz  írt levelében  ír:  "Sem
   halál, sem élet,  sem angyalok,  sem fejedelemségek,  sem jelenvalók,  sem
   eljövendők, sem  magasság,  sem  mélység,  sem  egyéb  teremtmény  el  nem
   szakíthat  minket  Isten  szeretetétől,  amely  Krisztus  Jézusban,  a  mi
   Urunkban van" (Róm 8,38-39).

   Pál  apostoli  buzgóságának  szép   példája,  hogy  egyházakat   alapított
   mindazokban a  városokban,  amelyekbe  missziós útjai  során  eljutott,  s
   amelyekben hirdette Krisztus tanítását. Az Apostolok Cselekedetei beszámol
   például  Pál  tevékenységéről   Antióchiában,  Ikóniumban,  Listrában   és
   Derbében.  De  eljutott  Korintusba,  Efezusba,  a  galaták  által  lakott
   vidékekre, Filippibe, Kolossze kis városába és Tesszalonikibe, hogy csak a
   legfontosabbakat említsük. Olyannyira szívén  viselte az általa  alapított
   egyházak sorsát, hogy távozása után leveleket írt ezeknek az  egyházaknak.
   Az Apostolok Cselekedetei mellett e szentírási levelekből tárul elénk  Pál
   tanítása Krisztus mérhetetlen  lelki gazdagságáról.  Tanítást kapunk  tőle
   ezen  írásokban  a  Krisztus-esemény  hatásairól:  a  megigazulásról,   az
   üdvözülésről, az  Istennel  való kiengesztelődésről,  a  megváltásról,  az
   igazi szabadságról,  a  Lélek  szerinti életről,  a  keresztségről  és  az
   Egyházhoz való tartozásról.

   Szent Pál apostol a következőket írta az efezusi egyház tagjaihoz  küldött
   levelében: "Újuljatok meg lélekben és öltsétek magatokra az új embert" (Ef
   4,23-24). Az előttünk álló esztendő  során bizonyára bőven lesz  alkalmunk
   arra,  hogy  részletesen   megismerjük  Szent   Pál  személyét,   életének
   eseményeit és  tanítását. A  népek  apostolának buzgósága  és  lelkesedése
   talán minket is  az evangélium  hirdetésére fog indítani,  s erősíti  majd
   bennünk az  apostoli lelkületet.  Krisztus  iránti szeretete  pedig  talán
   minket is arra  ösztönöz, hogy  megújítsuk szeretetünket az  Úr iránt.  De
   legfontosabb  célunknak  tekintsük   azt,  hogy  a   Szent  Pál-év   során
   megújuljunk lélekben és  magunkra öltsük  az új embert,  s Krisztus  éljen
   bennünk!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mindenható Úr és  Isten, bensőségesen  szemléljük azt  a nagy  szenvedést,
   amelyet Jézus, egyszülött Fiad viselt el, hogy elégtételt adjon értünk.  Ó
   Uram, adj  nekem  igaz bűnbánatot,  hogy  őszintén sajnáljam  bűneimet  és
   megjavuljak! Ezt kérem tőled teljes  szívemből! Uram, Te győztél,  engedd,
   hogy részesedjem a győzelmi koszorúban!
   Ó Istenszülő,  a  legmagasabb  trón  mennyei  Királynője,  minden  bűnösök
   legnagyobb reménysége, kérlek téged szent Fiadért, Jézusért, aki teremtett
   téged, hadd lássam meg megváltó  művét! Üdvözlégy Krisztus keresztje!  Aki
   nem hisz benned, nem talál nyugalmat. Kérlek téged, légy mellettem mindig,
   oltalmazz a  világtól, a  test  és az  ördög  cseleitől, és  segíts  végső
   küzdelmemben, amikor a keserű halál érkezik!
   Albrecht Dürer