[Evangelium] 2008-06-23

[Evangelium minden nap]

   2008. június 23. - Hétfő

   Jézus a hegyi beszédben ezt  mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek,  hogy
   fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal  fognak
   fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd
   nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg
   nem veszed észre a gerendát?  Vagy hogyan mondhatod embertársadnak:  "Hadd
   vegyem ki  szemedből  a szálkát!",  holott  a te  szemedben  gerenda  van?
   Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss
   hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!
   Mt 7,1-5

   Elmélkedés:

   A másik  személyéről  vagy  annak  magatartásáról  ítéletet  alkotó  ember
   jobbnak képzeli  magát, s  ezért gondolja  azt, hogy  joga van  ítélkezni.
   Mások hibáját könnyebben észrevesszük és súlyosabbnak tartjuk sok esetben,
   mint  a   magunkét.   Jézus   egyrészt  azért   tartja   helytelennek   és
   megengedhetetlen az  ilyen emberi  ítélkezést,  mert senki  sem  mondhatja
   magáról, hogy  neki nincs  bűne  vagy hibája,  másrészt pedig  azért  mert
   egyedül Istennek  van  joga  ahhoz,  hogy  ítéletet  alkosson  az  emberek
   cselekedeteiről. Emellett  még az  is fontos,  hogy a  lelki megújulás,  a
   megtérés csak abból  születhet, ha  valaki saját  hibáit keresi  és nem  a
   másik bűnével törődik.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mi nem tudjuk, hogy mi a jó, és miért kell imádkoznunk. Te tudod, hogy  mi
   a jó, add meg azt nekünk!
   (Indiai imádság)

   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (25.)
   Vasárnap megtartottuk a  harmadik, idén az  utolsó elsőáldozást is.  Igaz,
   egy kicsit macerás néhány gyerek  miatt külön tartani a kisebb  falvakban,
   de talán  így  családiasabb az  ünnep.  Az  eredmény vagy  inkább  a  jövő
   vasárnapra gondolva helyesebb eredménytelenséget mondanom, persze  ugyanaz
   lesz mindenütt. A fehér ruhába öltözött kis sereg, hamarosan megfeledkezik
   a szentáldozás kegyelmi hatásáról és lassacskán fekete sereggé alakul  át.
   Talán még Mátyás király is  megirigyelné. Emberileg mindent megteszünk.  A
   többi kegyelem.
   Levente megkapta az új biciklit. Ő volt az a kis ministráns, aki a húsvéti
   locsolásért kapott  és  kerékpárra  gyűjtött  pénzét  odaadta  a  plébánia
   felújítására. Ő  úgy gondolta,  hogy lelkileg  jó befektetés  lesz ez,  de
   később matematikailag is  jó befektetésnek bizonyult,  hiszen néhány  ezer
   forintból pár  hét alatt  a  többszöröse lett.  Ezúton,  az ő  nevében  is
   köszönöm azok segítségét, akik hozzájárultak a biciklihez. Úgy tűnik, hogy
   a jószívű adakozás több szempontból is megéri.
   E héten talán helyükre kerülnek a plébánia emeletén az ablakok. Utána  már
   csak pár apró munka, festés, villanyszerelés, és máris lakható lesz. Ja és
   persze még az  ajtók is  hiányoznak, de  most ezen  hiányosság felett  úgy
   átnézek, amilyen szívesen átnéznék már az ablakokon keresztül.
   Néhány család vállalja,  hogy segít a  mindennapi takarításban a  munkások
   után. Egy  hétnél tovább  nehezen bírják,  hogy naponta  új rumli  fogadja
   őket.  A  '60-as   években  készül   remek  fürdőszobám   az  utolsó   hét
   támadásaitól, amit  a  vízszerelők  intéztek  ellene,  immár  ezer  sebtől
   vérzik. A  látvány erős  érzelmeket  váltott ki  egy pap  barátomból,  aki
   igencsak meglepődött azon, hogy én, aki az igényességemről voltam  ismert,
   egyáltalán bemegyek ebbe a fürdőnek szerinte nem nevezhető helyiségbe.
   A múlt héten aranymisén, most pedig újmisén voltam. Az első csendesebb,  a
   második lelkesebb  volt.  Tiszteletreméltó a  félévszázados  hűséges  papi
   szolgálat, és csodálandó a  lelkesedés az út kezdetén.  Én meg csak  azért
   imádkozok, hogy a  jó Isten  ne engedje el  a kezemet,  mert azt  kevésnek
   tartom, hogy én  nem akarom elengedni  az Ő kezét.  Köszönöm imáitokat  és
   bátorító leveleiteket, amelyeket pappá szentelésem évfordulója  alkalmából
   küldtetek Isten felé és nekem.
   István atya