[Evangelium] 2008-06-15

[Evangelium minden nap]

   2008. június 15. - Évközi 11. vasárnap

   Abban az időben: Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajta a szíve, mert
   olyan kimerültek  és levertek  voltak, mint  a juhok,  amelyeknek  nincsen
   pásztoruk. Így  szólt  tanítványaihoz: "Az  aratnivaló  sok, de  a  munkás
   kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába."
   Majd odahívta magához tizenkét tanítványát,  és megadta nekik a  hatalmat,
   hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt  és
   minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más
   néven Péter, azután a testvére,  András, Zebedeus fia Jakab, és  testvére,
   János, továbbá  Fülöp és  Bertalan, Tamás  és Máté,  a vámos;  Alfeus  fia
   Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később  elárulta
   őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: "Ne  lépjetek
   a pogányokhoz vezető  útra, s  a szamaritánusok városába  be ne  térjetek.
   Menjetek  inkább   Izrael  házának   elveszett  juhaihoz.   Menjetek,   és
   hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa. Gyógyítsátok a betegeket,
   támasszatok fel halottakat,  tisztítsátok meg a  leprásokat, űzzétek ki  a
   gonosz szellemeket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!
   Mt 9,36-10,8

   Elmélkedés:

   Kiválasztottak és küldöttek
   A nagycsütörtöki  utolsó vacsora  szentmiséjének  egyik része  a  lábmosás
   szertartása, amely  azt hivatott  megjeleníteni, miként  mosta meg  az  Úr
   Jézus az  apostolok  lábát  alázatos, szolgáló  szeretetének  jeleként.  A
   szertartást főként  a püspöki  székesegyházakban  és a  nagyobb  plébániák
   templomaiban szokás elvégezni, de a  kisebb templomokban is lehetőség  van
   rá. Ahol  ez  szokásban van,  évek  óta  megvannak azok  a  férfiak,  akik
   vállalják az apostolok szerepét. Néhány éve egy plébános elhatározta, hogy
   új lelkipásztori helyén,  ahol eddig  nem volt gyakorlat,  bevezeti ezt  a
   szertartást. Szándékát a plébánia hívei rögtön megértették és helyeselték,
   de amikor elkezdett apostolokat választani, nem ment könnyen a dolog. Több
   megszólított személy is visszautasította a felkérést, s csak nagy  nehezen
   sikerült összegyűjteni nagycsütörtökre azt  a tizenkét személyt, akinek  a
   szertartás keretében megmosta a lábát.

   A mai  vasárnap  evangéliumából  úgy  tűnik,  hogy  Jézus  számára  sokkal
   könnyebben ment  a  tizenkét  apostol  kiválasztása.  Kis  rosszindulattal
   persze mondhatnánk, hogy neki sem sikerült tökéletesen a választás, hiszen
   későbbi árulója, Júdás  is bekerült  a testületbe. De  ne a  körülményekre
   figyeljünk, hanem arra próbáljunk meg válaszolni, hogy mi volt Jézus célja
   az apostolok kiválasztásával, s mitől  váltak ezek a többségében  egyszerű
   halászemberek Jézus apostolaivá?

   A  tanítványok  nagyobb  számú  közösségéből  Jézus  azzal  a   szándékkal
   választja ki a tizenkettőt, hogy társai legyen, és elküldje őket tanítását
   hirdetni. Az apostoloknak tehát  mindenekelőtt mesterükhöz kell  hasonlóvá
   válniuk ahhoz, hogy  igehirdetésük hiteles legyen.  Az apostolok  feladata
   egyértelműen az, hogy szavaik  és tanúságtételük által Krisztus  igazságát
   hirdessék az embereknek. S  ez az igazság nem  más, mint Isten  Országának
   igazsága. Az igehirdetés során - pontosan úgy, ahogy ezt a mai  evangélium
   leírása alapján  Jézus kéri  tőlük -  elmondják majd,  hogy milyen  jeleit
   látták  a   megvalósuló  Országnak.   Jézus   csodái  ugyanis,   tehát   a
   beteggyógyítások,  a  halottfeltámasztások  és  a  gonosz  lelkektől  való
   megszabadítás, mind-mind az  általa hirdetett  Ország jelei.  Mindezekről,
   mint szemtanúknak kell az apostoloknak tanúskodniuk az emberek előtt.

   Az apostolokat a Jézus általi kiválasztás és meghívás, valamint az  általa
   történő küldés  egy közösséggé  alakítja. E  közösség, azaz  a  Tizenkettő
   testülete az Egyház  alapja. Ebből  következik többek között  az, hogy  az
   Egyház mintegy örökli az apostoli küldetést.

   Érdemes még odafigyelnünk két  létfontosságú elemre, amely egy  közösséggé
   alakította egykor a tizenkét apostolt,  és egy közösséggé formálja  minden
   korban, ma  is  és  a jövőben  is  az  Egyházat. Az  első  ilyen  elem  az
   Eucharisztia, vagyis az Oltáriszentség,  amelyet Jézus az utolsó  vacsorán
   alapított, s bízott  az apostolokra. Az  apostoli Egyházhoz való  tartozás
   jele  az  Oltáriszentségben  való  részesedés.   A  másik  elem  pedig   a
   Szentlélek, akit  pünkösd  napján nyertek  el  az apostolok.  Ez  a  Lélek
   indította aztán őket, hogy a krisztustól kapott küldetést teljesítsék.

   A Szentlélekhez kapcsolódóan  befejezésként még  egy gondolatot  szeretnék
   mondani. Az  Apostolok Cselekedeteit  olvasva szemünk  elé tárul,  hogy  a
   Lélek hatása miként nyilvánul meg az apostolok tevékenységében, Szent  Pál
   leveleiből pedig  kiderül,  hogy a  Lélek  milyen hatással  van  az  ember
   létére, s  miként  formálja az  embert.  A  mai világban  is  szükség  van
   apostolokra. Az apostoli  buzgóság akkor lesz  meg bennünk, ha  engedjünk,
   hogy Isten  Szentlelke hatással  legyen  minden tevékenységünkre,  de  még
   inkább a  mi  létünkre. Éljen  bennünk,  és segítse  tanúságtételünket  és
   igehirdetésünket Krisztus Lelke!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Semmi sem olyan alacsony, semmi sem olyan koldusszegény itt a földön, mint
   amilyennek én  érzem  magam  nélküled. Milyen  magasra  szállnak  vágyaim,
   milyen gyönge azonban az erő,  hisz irgalmat kell esdenie. Nyújtsd  nekem,
   Uram, azt  a láncot,  amely  magához köt  minden  égi ajándékot:  a  hitre
   gondolok, amely felé  ösztönzést és  indítást érzek,  azonban teljesen  és
   egészen elérnem nem hagy bűnös voltom! A hit az ajándékok ajándéka,  amely
   számomra olyan nagy, mint amilyen ritka,  sőt még nagyobb, mert nélküle  a
   földön nincs békesség, nincs boldogság. Aki nem fukarkodtál véreddel,  mit
   használ nekünk adakozó jóságod, ha hiányzik a mennyország másik kulcsa,  a
   hit!
   Michelangelo Buonarroti