[Evangelium] 2008-06-04

[evangelium at communio.hu]

   2008. június 4. - Szerda

   Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs
   feltámadás. Megkérdezték  őt:  "Mester!  Mózes  megírta  nekünk,  hogy  ha
   valakinek a  testvére meghal  és gyermek  nélkül hagyja  hátra  feleségét,
   akkor  a  testvér  vegye  el  annak  a  feleségét,  és  támasszon   utódot
   testvérének. Volt egyszer hét testvér.  Az első feleséget vett magának  és
   meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is
   meghalt, és  nem  hagyott  utódot. Éppúgy  a  harmadik  is.  Hasonlóképpen
   feleségül vette  az asszonyt  mind a  hét, és  nem hagytak  utódot.  Végül
   meghalt az asszony  is. A  feltámadáskor -  ha ugyan  feltámadnak -,  ezek
   közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!"
   Jézus azt felelte nekik:  "Nyilván azért tévedtek,  mert nem ismeritek  az
   Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már
   nem házasodnak, sem  férjhez nem  mennek, hanem olyanok  lesznek, mint  az
   angyalok a mennyben. A halottak  feltámadása felől pedig nem  olvastátok-e
   Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez
   Isten: "Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?" Isten nem
   a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!"
   Mk 12,18-27

   Elmélkedés:

   A farizeusok után  ma a  szadduceusok vallási  csoportja bizonyítja,  hogy
   mennyire erős elméletben. Nem  tanulnak a farizeusok  kudarcából, s ők  is
   okosabbnak gondolják magukat Jézusnál. Egy olyan sztorit találnak ki saját
   álláspontjuk igazolása érdekében,  amely a gyakorlatban  nem fordult  elő.
   Jézus természetesen nekik is ügyesen megfelel.
   Ez a rész is jól illeszkedik  az e heti evangéliumok vonalába, amelyek  az
   elméleti és  a  gyakorlati  vallásosság  kérdésével  foglalkoznak.  Az  Úr
   tanításának  ismerete  még  nem  elegendő  az  üdvösséghez,  hiszen  annak
   gyakorlati megvalósítását fogják majd számon kérni tőlünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap
   felé haladtunkban,  hátra  nem tekintve,  nem  méricskélve, mibe  kerül  a
   segítség.
   Adj erőt, hogy  bátran szembenézzek a  jövő feladataival, melyeket  várnak
   tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel
   kezdődnék az életem.