[Evangelium] 2008-05-31

[evangelium at communio.hu]

   2008. május 31. - Szombat

   Abban az időben  Jézus ismét  Jeruzsálembe ment  tanítványaival. Amikor  a
   templomban járt,  odaléptek  hozzá  a  főpapok, az  írástudók  meg  a  nép
   elöljárói, és megkérdezték tőle: "Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta
   neked a  hatalmat, hogy  ilyeneket tegyél?"  Jézus így  válaszolt: "Én  is
   kérdezek tőletek valamit.  Feleljetek rá,  és akkor majd  én is  megmondom
   nektek, hogy milyen  hatalommal cselekszem. János  keresztsége a  mennyből
   volt-e vagy az emberektől? Válaszoljatok nekem!"
   Erre tanakodni kezdtek egymás között.  Így okoskodtak: "Ha azt mondjuk:  A
   mennyből volt,  azt fogja  felelni:  Hát akkor  miért nem  hittetek  neki?
   Mondjuk talán  azt, hogy  Az emberektől?"  Féltek azonban  a néptől,  mert
   mindenki azt  tartotta, hogy  János  valóban próféta  volt. Végül  is  ezt
   válaszolták: "Nem tudjuk." Jézus  erre azt felelte:  "Akkor én sem  mondom
   meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket."
   Mk 11,27-33

   Elmélkedés:

   Jézusnak lehetősége lett volna rá, hogy a hatalma felől érdeklődő  vallási
   vezetőknek egyértelműen  válaszoljon,  de  ő mégsem  használja  ki  ezt  a
   lehetőséget. A személyében kételkedőknek nem árulja el, hogy Istentől,  az
   Atyától kapta  azt a  hatalmat,  amelynek birtokában  tanítja a  népet,  s
   amellyel oly sok csodát  tett. A benne hívők  a tanításban és a  csodákban
   felfedezték az isteni erőt. Érdekes, hogy a vezetők azt helyesen  ismerték
   fel, hogy Jézus olyan  rendkívüli erőnek és  hatalomnak van a  birtokában,
   amilyennel senki  más  ember  nem rendelkezik,  ahhoz  azonban  már  vakok
   voltak, hogy meglássák  ennek az erőnek  a forrását. Ennek  oka az  lehet,
   hogy  saját  hatalmukat  féltették.  Jézus  hatalmának  elismerése   saját
   hatalmuk elvesztését is jelentette volna.
   Engedem-e, hogy Jézus szelíd hatalommal életem Ura legyen?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Járuljunk hát a Jézus Szívéhez, a magasztos Szívhez, a titokzatos Szívhez;
   a Szívhez, mely mindennel gondol és mindent tud-érez; a Szívhez, a mindent
   szeretőhöz! Szeretet-tűzben  emésztődik,  legyünk mi  is,  járulva  Hozzá,
   szívszerűek.
   Szent Bernát