[Evangelium] 2008-05-18

[evangelium at communio.hu]

   2008. május 18. - Szentháromság vasárnapja

   Abban az  időben  Jézus ezt  mondta  Nikodémusnak: Úgy  szerette  Isten  a
   világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne
   vesszen, hanem örök élete legyen. Isten  nem azért küldte Fiát a  világba,
   hogy elítélje a világot,  hanem hogy általa üdvözüljön  a világ. Aki  hisz
   benne, az nem  esik ítélet  alá, de  aki nem  hisz, az  már ítéletet  vont
   magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
   Jn 3,16-18

   Elmélkedés:

   Isten gyenge és erős oldala
   Az egyik korábbi lelkipásztori állomáshelyem a hittanosok között volt  egy
   kislány, akit  szokásomhoz híven  -  mivel nem  szeretném az  igazi  nevét
   elárulni - nevezzünk most is Esztinek. A kis Eszter kissé nehezen  tanult,
   de még a  mondókák és versek  megtanulása sem ment  neki könnyen.  Viszont
   igen kedvesen tudott  énekelni, s  ha egy  dalról vagy  énekről volt  szó,
   akkor azonnal  megjegyezte a  szöveget.  A tanulás  mellett az  írást  sem
   tekintette a legjobb barátjának, így aztán bármit is írtunk le a  füzetbe,
   bizony mindig ő készült el  utoljára. Annál ügyesebb volt viszont,  amikor
   rajzolni kellett. Az osztályban senki sem tudott nála szebb angyalokat  és
   virágokat rajzolni. Egyszóval a  tanulás és az írás  volt a gyenge  pontja
   Eszternek, az  éneklés és  a  rajz viszont  az erősségei  közé  tartoztak.
   Minden gyermeknek és természetesen minden felnőttnek is van gyenge  oldala
   és  erős  oldala.  Egyes  dolgokban  egészen  ügyesek,  másokban  teljesen
   ügyetlenek vagyunk.

   Bármennyire is furcsának tűnik  valakinek, ma, Szentháromság  vasárnapján,
   gondolkozzunk el azon, hogy vajon van-e és  ha igen, mi a jó Isten  gyenge
   oldala  és  erős  oldala?  Találkoztam  már  olyanokkal,  akik  gyengének,
   gyengekezűnek tartják Istent. Szerintük Isten gyengeségének a jele például
   az, hogy nem képes megakadályozni a háborúkat, nem tudja gazdaggá tenni  a
   szegényeket, nem  gyógyítja  meg  egyszerre  a  világ  minden  betegét.  A
   bűnösökkel nem tud mit tenni, s nem képes szembeszállni a másokat  elnyomó
   hatalmaskodókkal. E gyengeség mellett a  legfőbb érvnek azt tartják,  hogy
   Isten még  a saját  Fiát sem  volt képes  megóvni az  emberi  gonoszsággal
   szemben, s tehetetlenül volt kénytelen végignézni, amint Jézust  elfogják,
   megostorozzák, megverik,  durván bántalmazzák  és keresztre  szegezik.  Ha
   Isten erős lenne, bizonyára megmentette volt saját Fiát ezektől a  szörnyű
   szenvedésektől és a szégyenteljes haláltól. Mindez vonatkozik Jézusra  is,
   aki nem szállt le a keresztről, és a mennyei Atyára is, aki nem volt képes
   megfékezni a Jézussal szembeni emberi gyűlöletet.

   De  vajon  a  pusztító  háborúk,  a  milliókat  érintő  szegénység  és  az
   égbekiáltó igazságtalanságok tényleg  Isten gyengeségének a  jelei, s  nem
   inkább az  emberi  gyengeség megnyilvánulásai?  Vajon  az emberi  élet  és
   méltóság  elleni   támadásokért,   a  szabadság   lábbal   tiprásáért,   a
   békétlenségért és az  erkölcsi lezüllésért tényleg  Isten hibáztatható,  s
   nem inkább az ember?  Vajon valóban gyengeség az  Isten részéről, hogy  az
   önmagán segíteni nem  tudó és  a magát egyre  mélyebbre taszító  emberiség
   megmentése érdekében a végsőkig, egészen az önfeláldozásig elmegy?

   Amit talán sokan  Isten gyengeségének  tartanak, az  valójában Isten  erős
   oldala. A határtalan irgalmasság, a  korlátlan szeretet, a mérték  nélküli
   jóság, az emberiségnek tett ígéret hűséges megtartása mind-mind Isten erős
   oldalához tartoznak. Ennek fényében értjük meg Jézus szavait, amelyeket  a
   mai  evangéliumban  olvastunk:  "Úgy   szerette  Isten  a  világot,   hogy
   egyszülött Fiát adta  oda, hogy  mindaz, aki  benne hisz,  el ne  vesszen,
   hanem örök élete  legyen" (Jn 3,16).  A kereszt a  hitetlen ember  számára
   Isten gyengeségének a jele. A hívő ember viszont meglátja benne az  isteni
   erőt, a megváltó erőt, az üdvözítő erőt.

   Jézusnak a kereszten való odaadása előrevetíti a jövő vasárnapi ünnep,  az
   Úrnapja titkát.  Az  eucharisztikus  kenyérben és  borban  az  Úr  szintén
   önmagát adja adja nekünk.  Odaadja magát értünk a  kereszten és nekünk  az
   Oltáriszentségben. Ez az odaadás az Úr erőssége, amit szeretne  megosztani
   velünk.  Ha  elfogadjuk  ezt  az  ajándékot,  akkor  Krisztus  lesz  a  mi
   erősségünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Örök Szentháromság, aki fényesség vagy, add, hogy lelkem részesedjék a  te
   világosságodban!
   Te, aki tűz vagy, részesíts magaddal a tűzben, s ebben a tűzben  egyesítsd
   akaratomat a tieddel.
   Te, aki bölcsesség vagy,  add meg lelkemnek azt  a bölcsességet, hogy  fel
   tudja ismerni és meg tudja különböztetni a te igazságodat.
   Te, aki  erő vagy,  adj lelkemnek  erőt; legyen  annyira erős,  hogy se  a
   gonoszlélek, se teremtmény ne tudja megfosztani erősségétől.
   Sziénai Szent Katalin