[Evangelium] 2008-05-08

[evangelium at communio.hu]

   2008. május 8. - Csütörtök

   Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
   nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
   fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy  és
   én tebenned, úgy legyenek ők is  mibennünk, és így elhiggye a világ,  hogy
   te küldtél engem.  Megosztottam velük a  dicsőséget, amelyet nekem  adtál,
   hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
   így ők is  teljesen egyek legyenek,  s megtudja a  világ, hogy te  küldtél
   engem, és szereted őket,  amint engem szerettél.  Atyám! Azt akarom,  hogy
   akiket  nekem  adtál,  ott  legyenek  velem,  ahol  én  vagyok  s   lássák
   dicsőségemet, amelyet  nekem  adtál, mivel  már  a világ  teremtése  előtt
   szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek,  s
   ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és
   ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz,  bennük
   legyen, és én is őbennük legyek.
   Jn 17,20-26

   Elmélkedés:

   A kereszténység számára talán a legfájdalmasabb pont az egység kérdése. Az
   utolsó vacsorán Jézus többek között  a benne hívők egységéért  imádkozott.
   Természetesen nem  arról van  szó, szó,  hogy az  Atya nem  hallgatta  meg
   kérését, hanem inkább arról, hogy mi nem vesszük eléggé komolyan az egység
   jelentőségét. Pedig a  tanúságtétel száma  különleges erő  rejlik a  közös
   hitben és a közös cselekedetekben. A megosztottság és a széthúzás  viszont
   eltávolítja Krisztustól és az ő  közösségétől a bizonytalankodókat. Bár  a
   hitbeli egység  felé vezető  úton  a remény  jelei mutatkoznak  az  utóbbi
   időkben,  mégis  sajnos  távol  vagyunk   még  a  céltól.  A   szeretetben
   megvalósuló  egység  viszont   nem  kíván   semmiféle  hivatalos   egyházi
   egyeztetést, s azonnal elkezdhető mindenki számára.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Szűz Mária,  a Magasságbelinek  alázatos leánya,  benned csodálatos  módon
   beteljesedett az isteni  hívás titka.  Te képmása vagy  annak, amit  Isten
   véghezvisz abban, aki rábízza magát.
   Benned a Teremtő szabadsága felemelte a teremtmény szabadságát. Az, aki  a
   te öledben  megszületett, egyetlen  akarással egyesítette  Isten  gyógyító
   szabadságát az  engedelmes emberi  követéssel. Hála  a te  igen-szavadnak,
   végérvényesen egyesült Isten  megszólítása és az  Isten-ember válasza.  Te
   vagy az  új élet  zsengéje, te  megőrzöd mindnyájunk  számára az  öröm  és
   szeretet nagylelkű igenjét.
   II. János Pál pápa