[Evangelium] 2008-05-04

[evangelium at communio.hu]

   2008. május 4. - Vasárnap, Urunk mennybemenetele

   Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre,
   ahova Jézus  rendelte  őket.  Amikor meglátták  őt,  leborultak  előtte  a
   földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és
   ezt mondta nekik:  "Én kaptam  meg minden hatalmat  az égen  és a  földön.
   Ezért  most  menjetek  el,  és  tegyetek  tanítványommá  minden  nemzetet!
   Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok
   meg őket  mindannak megtartására,  amit parancsoltam  nektek! És  íme,  én
   veletek vagyok mindennap a világ végéig!"
   Mt 28,16-20

   Elmélkedés:

   A menny kulcsa
   Negyven  nappal  Jézus  feltámadásának  húsvéti  ünnepe  után  ma  az   Úr
   mennybemenetelét  ünnepeljük.  Az  elmúlt  hetekben  arról  olvastunk   az
   evangéliumokban,  hogy   feltámadását  követően   Jézus  több   alkalommal
   megjelent tanítványainak. E jelenések negyven napon át tartottak,  egészen
   addig, amikor apostolainak szemeláttára az  Úr felemelkedett a mennybe.  A
   mai  ünnep  evangéliuma  szerint  Jézus  Galileába  hívja  apostolait,   s
   közvetlen mennybemenetele  előtt  megbízza  őket, hogy  az  egész  világra
   elmenvén hirdessék tanítását és kereszteljék meg az embereket.

   Az apostoli küldetésnél érdemes odafigyelnünk arra, hogy az egész  világra
   kiterjed. Ennek jelentőségét akkor értjük meg, ha felidézzük, hogy  amikor
   nyilvános működésének  idején a  Mester  tanító útra  indítja  apostolait,
   akkor "Izrael  házának  elveszett juhaihoz"  küldi  őket (vö.:  Mt  10,6).
   Valamivel később  pedig így  nyilatkozik saját  küldetéséről: "Nem  kaptam
   küldetést  máshová,   csak   Izrael  házának   elveszett   juhaihoz"   (Mt
   15,24).Amikor közvetlenül mennybemenetele előtt küldetést ad, akkor ez már
   nem korlátozódik egyetlen  népre, hanem kiszélesedik  és az egész  világra
   kiterjed. Az  apostolok  minden  bizonnyal megrettentek  volna  a  feladat
   súlyától, ha Jézus nem ígérte volna  meg a Szentlélek eljövetelét és  azt,
   hogy a  Lélek által  örökre övéivel  marad. A  következő tíz  nap tehát  a
   Szentlélek  várásával  telt  el,  aki  Pünkösd  napján  leereszkedett   az
   apostolokra,  s  erővel  töltötte  el  őket,  hogy  a  Krisztustól  kapott
   küldetésnek megfelelően bátran elinduljanak a világba az örömhírrel.

   Az elkövetkezendő napok a Szentlélek várásának jegyében telnek  számunkra.
   Nincs  okunk   szomorkodni  Jézus   távozása  miatt,   hanem  azért   kell
   imádkoznunk, hogy a Szentlélek Isten minket is töltsön el bátorsággal,  és
   tanítson meg minket arra, hogy az egyház tagjaiként mi is azt a  feladatot
   kaptuk, hogy az  evangéliumot terjesszük a  világban. E földi  küldetésünk
   teljesítése közben nem feledkezhetünk el végső célunkról, azaz arról, hogy
   mi is mennybe jussunk! Vajon eljutunk oda? Vajon megtaláljuk életünkben  a
   mennyország ajtajának kulcsát?

   Az idős betegek, akikhez minden hónap elsőpéntekén gyóntatni és áldoztatni
   járok, nagy előszeretettel mutatják  meg alkalmanként régi, féltve  őrzött
   kincseiket: egy-egy  fényképet a  szüleikről, gyermekkorukban  a  búcsúkor
   kapott  keresztet  vagy  rózsafüzért,  vagy  hasonló  vallási   tárgyakat.
   Legutóbb egy 95 éves néni mutatta meg az imakönyvét, egy 1922-ben kiadott,
   egészen kicsi, az ember tenyerében  elférő könyvecskét. A parányi  könyvön
   látszott, hogy  a néni  minden nap  használja.  A címe  ez volt:  A  menny
   kulcsa. Napjainkban sokan megkérdőjelezik az imádság fontosságát.  Egyesek
   teljesen feleslegesnek tartják az imádkozást és elfecsérelt időnek tartják
   az erre  szánt perceket.  Vannak, akik  csak akkor  imádkoznak, ha  bajban
   vannak, s valami miatt rászorulnak  Isten segítségére. Pedig a  rendszeres
   ima a menny kulcsa. Segít minket, hogy ne vesszük el szemünk elől a  végső
   célt, a mennyországot.  A mennybe jutás  lehetőségének kulcsa a  kezünkben
   van.

   Május első  vasárnapja  lévén nem  feledkezhetünk  el az  Anyák  napjáról.
   Imádságunkkal mindenekelőtt Jézus édesanyját és a mi mennyei édesanyánkat,
   Szűz Máriát köszöntjük. Emellett hálát adunk Istennek édesanyánkért, az  ő
   szeretetéért és gondoskodásáért. E hálánkat ma is és máskor is mutassuk ki
   édesanyánknak! Akinek pedig  már elköltözött az  édesanyja, vigasztalja  a
   gondolat, hogy  az  az édesanya,  aki  a mennyországban  van,  a  gyermeke
   szívének nagy részét is magával vitte.  Az ismert ének szavával kérjük  ma
   Jézus édesanyját: "Nyújtsd ki mennyből,  ó, Szent Anyánk kezedet!"  Segíts
   minket, mennyei édesanyánk, hogy mi is eljussunk a mennyországba!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Édesanya
   Induljak el, vagy érjek haza,
   Az ajtóban ott áll édesanya.
   Egy angyal ő, s ha rosszat teszek,
   Még akkor is csak engem szeret.

   Figyel mindig, vigyázza álmom,
   Minden szóval én csak őt áldom.
   Nem érhet baj, míg ott van velem,
   Őrzi léptem és fogja kezem

   Ha öröm ér, vagy bánat nyomaszt,
   Nevet velem és ő nyújt vigaszt.
   Igaz szívből én csak azt kérem,
   Édesanyám örökké éljen.