[Evangelium] 2008-04-15

[evangelium at communio.hu]

   2008. április 15. - Kedd

   Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél  volt.
   Jézus  éppen  a  templomban  járt,  Salamon  oszlopcsarnokában.  A  zsidók
   körülvették őt,  és megkérdezték:  "Meddig tartasz  még  bizonytalanságban
   minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!" Jézus így felelt:
   "Mondtam már nektek,  de nem hiszitek  el. Cselekedeteim, amelyeket  Atyám
   nevében művelek,  tanúságot tesznek  rólam. De  ti nem  hisztek, mert  nem
   vagytok juhaim  közül valók.  Az én  juhaim hallgatnak  szavamra.  Ismerem
   őket, és ők  követnek engem.  Én örök életet  adok nekik.  Nem vesznek  el
   soha, és senki sem ragadja el  őket kezemből. Atyám, aki nekem adta  őket,
   hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és
   az Atya egy vagyunk."
   Jn 10,22-30

   Elmélkedés:

   A  szamariai  asszony,  akitől  Jákob   kútjánál  vizet  kér  Jézus,   egy
   beszélgetés során megérti, hogy Jézus a Messiás, s ezt örömmel mondja el a
   város lakóinak. A vakon született  ember, miután Jézus segítségével  látni
   kezd, örömmel  fejezi ki  hitét, s  ismeri fel  gyógyítójában a  Messiást.
   Egyeseket a  tanítás,  másokat  pedig  a  csodák  vezetnek  el  a  Messiás
   felismerésére. Ugyanakkor  vannak olyanok  is,  akiknek mindez  nem  elég.
   Róluk olvasunk  a  mai  evangéliumban. Újabb  bizonyítékot,  újabb  csodát
   akarnak, de  az Úr  nem teljesíti  kérésüket. Mindazok  a jelek,  ugyanis,
   amelyeket véghezvisz, elegendőek ahhoz, hogy  eljusson valaki a hitre.  Ne
   követeljünk újabb  bizonyítékokat,  hanem engedelmeskedjünk  hittel  a  mi
   Urunknak!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Szánd Uram, a szenvedőket,
   Szánd, Uram, az éhezőket,
   Hiszen ez a te világod!

   Add, hogy mi értük éljünk,
   Add, hogy dolgozhassunk értük,
   s jöjjön el a te országod!