[Evangelium] 2008-04-13

[evangelium at communio.hu]

   2008. április 13. - Húsvét 4. vasárnapja

   Abban az időben így szólt Jézus: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a
   kapun megy  be a  juhok aklába,  hanem  máshol, az  tolvaj és  rabló.  Aki
   viszont az ajtón megy be,  az a juhok pásztora. Az  őr ajtót nyit neki,  a
   juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
   Miután mind kivezette, előttük halad, és  a juhok követik, mert ismerik  a
   hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját
   nem ismerik."
   Jézus ezt a hasonlatot  mondta nekik, de ők  nem értették meg, hogy  miről
   beszél. Jézus  ezért így  folytatta: "Bizony,  bizony, mondom  nektek:  Én
   vagyok az ajtó  a juhok  számára. Akik  előttem jöttek,  azok tolvajok  és
   rablók. Nem is  hallgattak rájuk a  juhok. Én vagyok  az ajtó: aki  rajtam
   keresztül megy be, az  üdvözül, ki- és bejár,  s legelőre talál. A  tolvaj
   csak azért jön, hogy  lopjon, öljön és pusztítson.  Én azért jöttem,  hogy
   életük legyen, és bőségben legyen."
   Jn 10,1-10

   Elmélkedés:

   A nyerő csapat
   Jean Vanier, a Hit és Fény,  valamint a Bárka Közösségek alapítója  mondta
   egyszer  a  következőket:  "Mindannyian  arról  álmodunk,  hogy  a   nyerő
   csapatban vagyunk, legyen szó fociról, politikáról vagy akár az Egyházról.
   Mégis, látszólag  legyőzik Krisztust  és sokszor  Egyházát is,  és mi  ezt
   nehezen viseljük. Jézus odaadta életét mindenkiért, nem csak a  tanításban
   és csodáiban, hanem szenvedésében és halálában is".

   Ma, húsvét  4. vasárnapján,  a Papi  és szerzetesi  hivatások  világnapján
   azokra gondolunk és  azokért imádkozunk, akik  nem csupán álmodtak  arról,
   hogy Krisztus  csapatában játszanak,  hanem meg  is valósították  álmukat.
   Meghallották Jézus  hívását  a csapatba  és  életüket neki  szentelték.  A
   kérdés most az  számunkra, hogy  nyerő-e ez  a csapat?  Egy olyan  korban,
   amikor sokan támadják az  Egyházat és papjait  kitalált vagy valós  emberi
   gyengeségek miatt, lehet-e nyerő Krisztus csapata?

   A papok számára a keresztény  élet játékszabályai szigorúbbak, mint  mások
   számára. Talán sokan hallották már, hogy a Vatikán kezdeményezésére néhány
   éve mindig megrendezik Rómában a Papi Labdarúgó Kupát, amelyen papokból és
   papságra készülő szeminaristákból álló csapatok mérik össze ügyességüket a
   zöld gyepen. Ezeken  a mérkőzéseken sokkal  szigorúbbak a szabályok,  mint
   más meccseken. A játékosok természetesen  nem káromkodnak, de már a  durva
   szavak használatáért  is piroslap  jár, és  az sem  folytathatja tovább  a
   játékot, aki például  a bíró  döntése ellen  hevesen tiltakozik.  Pontosan
   ugyanígy  van   ez   a   papság   életében   is,   akik   a   nyilvánosság
   reflektorfényében "fociznak", miközben  a többség a  pályán kívülről  nézi
   őket. Rengetegen nézik életüket, "játékukat", s sokan alkotnak róluk  éles
   kritikát. De ha a papok  betartják a rájuk vonatkozó szigorú  szabályokat,
   akkor igazi tanúságtétel lesz  életük. Itt ugyanis nem  csak gólra megy  a
   játék, hanem minden megmozdulásukkal,  a szentségek kiszolgáltatásával,  a
   gyerekekkel és a fiatalokkal való törődésükkel, a családok  bátorításával,
   a szegények segítésével, a  betegek meglátogatásával, egyéni  imaéletükkel
   egyaránt  példát   mutatnak  a   nézőközönségnek.  Szeretetük,   türelmük,
   figyelmességük,  pontosságuk  és  együttérzésük  szintén  elengedhetetlen.
   Példás összjátékuk a rájuk bízott hívekben  azt az érzést kelti, hogy  nem
   egyedül akarnak küszködni, hanem egymást erősítve élik meg hivatásukat.

   Lehet-e nyerő a mi papi  csapatunk? Igen, ha mindenben engedelmeskedünk  a
   csapatkapitánynak, Jézusnak.  Ő  nem  az edzőkhöz  hasonlóan  kívülről  ad
   nekünk tanácsokat, hanem csapattagként  velünk együtt játszik. Ő  lelkesít
   minket hivatásunk megélése közben, neki köszönhetjük, hogy örömteli lesz a
   játékunk,  ő   tartja   össze   csapatunkat,  és   ő   segíti   azokat   a
   csapattársainkat,  akik  néha  nem  képesek  hozni  igazi  formájukat.   A
   felkészülés során és a játék közben is a csapatkapitány emlékeztet  minket
   azoknak a legendás hírű egyéniségeknek  a példájára és küzdeni  akarására,
   akik életszentségükkel oly sok  győzelmet szereztek az elmúlt  századokban
   az Egyház  számára.  Minden papnak  az  a  célja, hogy  az  isteni  üzenet
   közvetítésével, a szeretet és megbocsátás hirdetésével és Istent  dicsőítő
   cselekedeteivel, mint megannyi  góllal az emberek  szívébe lopja magát  és
   elnyerje a nézők tetszését.

   Minden sportágban sok szó esik az utánpótlásról. Mi, papok, akik felelősen
   gondolkodunk a  jövő Egyházáról,  nem feledkezünk  el arról,  hogy  buzgón
   kérjük  csapatunk  tulajdonosát,  a   mindenható  Istent  azért,  hogy   Ő
   gondoskodjon az  utánpótlásról.  Mindennap imádkozunk  azért,  hogy  Isten
   hívjon olyan fiatalokat a csapatba,  akik életüket az Egyháznak  szentelik
   és győzelemre viszik Krisztus ügyét!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézusom, lelkek isteni  Pásztora, ki  apostolaidat meghívtad  és a  lelkek
   halászaivá tetted őket: vond magadhoz a  buzgó és nemes ifjú lelkeket  is,
   hogy tanítványaiddá  és segítőiddé  váljanak. Add,  hogy érezzék  a  világ
   üdvözítése utáni szomjadat, amiért folyton megújítod papjaidnak keze által
   áldozatodat oltárainkon.
   Add, hogy  minél  többen  kövessék hivó  szavadat,  folytassák  művedet  a
   földön, építsék Titokzatos  Testedet, az  Egyházat. Add,  hogy Egyházad  a
   föld sója és a világ világossága legyen. Ámen.
   VI. Pál pápa