[Evangelium] 2008-04-12

[evangelium at communio.hu]

   2008. április 12. - Szombat

   Abban az időben,  amikor Jézus  Kafarnaumban az  élet kenyeréről  beszélt,
   tanítványai közül, akik (szavait)  hallották, többen azt mondták:  "Kemény
   beszéd  ez.   Ugyan  ki   hallgatja?"   Jézus  tudta,   hogy   tanítványai
   méltatlankodtak miatta,  azért  így  szól  hozzájuk:  "Ez  megbotránkoztat
   titeket? Hát ha  majd azt  látjátok, hogy  az Emberfia  fölmegy oda,  ahol
   azelőtt volt! A Lélek az,  ami életre kelt, a  test nem használ semmit.  A
   szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
   nem hisznek." Jézus ugyanis  kezdettől fogva tudta,  hogy kik nem  hisznek
   benne, és hogy ki fogja őt  elárulni. Aztán így folytatta: "Ezért  mondtam
   nektek, hogy senki sem  jöhet hozzám, hacsak az  Atya meg nem adja  neki."
   Ettől kezdve tanítványai közül sokan  visszahúzódtak, és többé nem  jártak
   vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" Simon
   Péter ezt válaszolta neki: "Uram, kihez  menjünk? Az örök élet igéi  nálad
   vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
   Jn 6,60-68

   Elmélkedés:

   Jézus eucharisztikus beszédének fogadtatásáról számol be Szent János a mai
   evangéliumi részben.  Bár Jézus  a  beszédben kifejezetten  jelezte,  hogy
   tanítványai legyenek vele egy közösségben, ahallottak után sokan elhagyják
   őt. A  vele való  közösség összetartó  ereje éppen  az ő  testének  vétele
   követőinek részéről. Valójában nem tudjuk meg, hogy miért tartják  "kemény
   beszédnek" az Úr  szavait az  elpártolók, az viszont  egyértelmű, hogy  em
   akarnak közösséget vállalni vele. Jézus  arról is beszélt, hogy csak  azok
   fognak  hinni  benne,  akiket  az  Atya  Jézushoz  vonz.  Ennek  igazságát
   szemlélteti,  hogy  egyesek  továbbra  is  vele  maradnak,  mások  viszont
   elhagyják őt.  Számomra is  ez a  két lehetőség  áll fenn.  Döntésemet  az
   jelzi, hogy magamhoz veszem-e az élet kenyerét.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram Jézus, taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek,
   És úgy szolgáljalak, amint megérdemled:
   Hogy adjak számolgatás nélkül,
   Hogy harcoljak nem gondolva arra,
   Hogy sebeket kaphatok,
   Hogy dolgozzam pihenés nélkül,
   Egészen odaadva magam a Te szolgálatodra,
   Nem várva más jutalmat, mint azt,
   Hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem. Ámen.