[Evangelium] 2008-04-10

[evangelium at communio.hu]

   2008. április 10. - Csütörtök

   A kenyérszaporítás utáni napon  Jézus így szólt  a sokasághoz: "Senki  sem
   jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt
   az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: "Mindnyájan Isten tanítványai
   lesznek." Mindaz, aki hallgat  az Atyára, és tanul  tőle, hozzám jön.  Nem
   mintha az Atyát látta  volna valaki. Csak aki  Istentől való, az látta  az
   Atyát. Bizony, bizony, mondom  nektek: Aki hisz  bennem, annak örök  élete
   van. Én vagyok  az élet  kenyere. Atyáitok  mannát ettek  a pusztában,  és
   mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle,
   meg ne  haljon.  Én  vagyok  a mennyből  alászállott  élő  kenyér.  Aki  e
   kenyérből eszik, örökké él."
   Jn 6,44-52

   Elmélkedés:

   Az eucharisztikus  beszéd csúcspontjaként  Jézus  kimondja a  lényeget:  A
   kenyér, amelyet  adni  fogok,  az  én testem  a  világ  életéért.  Szavait
   ígéretnek is vehetjük, amelyet az utolsó vacsorán teljesített.
   A húsvéti időben azért olvassuk  ezeket a részeket az evangéliumból,  mert
   az Oltáriszentség a  feltámadásra mutató jel.  Az Eucharisztia ugyanis  az
   élet kenyere.  Élő kenyér.  És ha  Krisztus halott  marad, és  nagypénteki
   kereszthalálával véget ér minden, akkor hogyan lehetne az élet kenyere? Ha
   a halál felett nem  győzne az élet, akkor  hogyan adhatná Jézus nekünk  az
   élet kenyerét? Ily módon  az Oltáriszentségben tehát  a feltámadt, az  élő
   Krisztus van  jelen. Általa  válunk élővé,  s általa  nyerjük el  az  örök
   életet.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Hatalmunk van arra,
   hogy Istennel már most
   a Paradicsomban legyünk,
   hogy boldogok legyünk vele
   akár ebben a pillanatban is,
   ha úgy szeretünk, ahogy ő
   ha úgy segítünk, ahogy ő,
   ha úgy adunk, ahogy ő,
   ha úgy szolgálunk ahogy ő.
   Boldog Kalkuttai Teréz