[Evangelium] 2008-04-08

[evangelium at communio.hu]

   2008. április 8. - Kedd

   Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
   hozzá a  tömegből:  "Hadd lássuk,  milyen  csodát művelsz,  hogy  higgyünk
   neked! Mit tudsz tenni?  Atyáink mannát ettek a  pusztában, amint az  írás
   mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így felelt:  "Bizony,
   bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
   az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
   és életet ad a világnak."  "Uram - kiáltották -,  add nekünk mindig ezt  a
   kenyeret!" Jézus így  válaszolt: "Én  vagyok az élet  kenyere. Aki  hozzám
   jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem."
   Jn 6,30-35

   Elmélkedés:

   A pusztai  vándorlás  idején  az Istentől  kapott  mannakenyér  az  életet
   jelentette a választott nép tagjainak. Ha  nem táplálta volna őket az  Úr,
   éhen haltak  volna. Tudták,  hogy milyen  nagy veszély  fenyegeti őket,  s
   magát Istent vádolták nehéz helyzetükért. Isten pedig a manna csoda  révén
   megmutatja, hogy gondoskodik övéiről és övéi életéről.
   Jézus szintén  életet  adó kenyeret  ad  nekünk. Ezért  mondjuk,  hogy  az
   egykori manna előképe a Krisztus által adott kenyérnek. Ugyanakkor több is
   annál,  hiszen  ez  az  isteni  kenyér  már  elsősorban  az  örök   életet
   jelentőtáplálék. Ha  nem  esszük  a kenyeret,  ha  nem  vesszük  magunkhoz
   Krisztus testét az Oltáriszentségben, akkor nem lesz miénk az örök élet.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Úr Jézus Krisztus, igaz Isten és igaz ember,
   Szent és nagy Isten, halhatatlan Isten,
   könyörülj rajtunk és az egész emberiségen!

   Tisztíts meg bennünket bűneinktől
   és gyarlóságainktól drága szent véred által,
   hogy a te szeretetedben
   és a te békédben éljünk
   most, és mindörökké!
   Labre Szent Benedek