[Evangelium] 2008-04-07

[evangelium at communio.hu]

   2008. április 7. - Hétfő

   A csodálatos kenyérszaporítás  utáni napon a  Genezáreti-tó túlsó  partján
   maradt népnek eszébe jutott,  hogy csak egy bárka  volt ott. Tudták,  hogy
   Jézus nem  szállt a  bárkába tanítványaival;  tanítványai ugyanis  egyedül
   hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka  jött a hely közelébe, ahol  az
   Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem
   a  tanítványait,   bárkába  szálltak,   és  elmentek   Kafarnaumba,   hogy
   megkeressék Jézust. Amikor  a tó túlsó  partján megtalálták,  megkérdezték
   tőle: "Mester, mikor jöttél ide?" "Bizony, bizony, mondom nektek - felelte
   Jézus -,  nem azért  kerestetek, mert  csodajeleket láttatok,  hanem  mert
   ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
   megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az  Emberfia
   adja nektek, - őt ugyanis az Atya igazolta." Erre megkérdezték tőle:  "Mit
   tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" "Istennek az tetszik -
   válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött."
   Jn 6,22-29

   Elmélkedés:

   A csodálatos kenyérszaporítás megtapasztalásakor a népben felébred a Jézus
   keresése utáni vágy. Ezt a vágyat Jézus helyes irányba tereli azzal,  hogy
   az őt kereső és megtaláló emberektől azt kéri, hogy mindig a mennyei  Atya
   tetszését keressék és legfőbb szándékuk  az örök élet elnyerése legyen.  A
   földi kenyérrel  tett  egykori  csodához  hasonlóan  az  Úr  papjai  által
   mindennap újabb csodát  tesz, amikor az  Oltáriszentségben önmagát adja  a
   világnak, a benne hívőknek. Ez az az az eledel, amely valóban maradandó és
   megmarad az  örök  életre. Ha  egyszer  megízleltük e  szent  kenyeret,  s
   megéreztük,  hogy  általa  részesedünk  Krisztus  életében,  akkor  minden
   vágyunk az lesz, hogy ez az együttlét az örök életben folytatódjon.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, nincs üdvösségem, csak tebenned;
   ha te nem leszel nyugalmam,
   nem gyógyul meg gyöngeségem.
   Istenem, légy védelmezőm,
   biztos menedék, hogy megszabaduljak!


   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (17.)
   Kis városunk életében rendkívüli eseménynek számított, hogy vasárnap innen
   közvetítették  a  szentmisét  a  rádióban.  Ifjúsági  énekkarunk  lelkesen
   készült, a hívők várták az  eseményt. Voltak, akik olyannyira nem  akartak
   lemaradni a 10 órakor kezdődő miséről, hogy már reggel 8 órakor ott voltak
   a templomban,  bár  ők valószínűleg  a  máskor fél  9-kor  kezdődő  misére
   számítottak. A telefonosok két  héten keresztül építették  ki a vonalat  a
   közvetítéshez.  Négy  csapat   is  kellett  hozzá,   mert  mindenki   csak
   részfeladatokhoz értett. Még  új telefon  vonalat is  be kellett  vezetni.
   Péntek  délutánra  aztán  megnyugodtam,  a  vonal  kész,  bemérve,  minden
   tökéletes. Vasárnap  reggel, amikor  megérkeztem  a másik  miséről  aggódó
   rádiósokat és telefonosokat találok, mert nincs kapcsolat. Hiába próbálnak
   bármit, vonal nincs, s még ötlet sincs, hogy mi lehet a hiba.  Imádkoztam,
   hogy legyen, de az imameghallgatások  nem szoktak ilyen gyorsan  történni.
   Egy perccel a közvetítés kezdete előtt már-már belenyugodtam, hogy elmarad
   a közvetítés, amikor bejön a rádiós szakember a sekrestyébe. Nem  akartam,
   hogy a minisztránsok  előtt hangosan  is kimondja, ezért  csak intettem  a
   fejemmel, hogy tudomásul veszem az  elháríthatatlan hibát. Két perc  alatt
   próbáltam megemészteni  a sajnálatos  kudarcot,  s ha  már az  ország  nem
   részesülhet  belőle,  legalább   magunknak  tartsunk   egy  szentmisét   -
   gondoltam, aztán intettem, hogy lehet csengetni a misére és indulhatunk. A
   csengő  persze  nem  hallatszott  a  rádióban.  A  következő   pillanatban
   megszólalt az orgona, de ez már hallatszott, mert éppen akkor létrejött  a
   vonal.  Egy  megkönnyebbült  mosolyból  azonnal  tudtam,  hogy  működik  a
   Gondviselés. Ezek  után ki  merné azt  mondani, hogy  nincsenek csodák?  A
   technikusok utólagos elmondása  szerint fogalmuk sincs  arról, hogy  miért
   nem volt összeköttetés, de arról sem, hogy miért lett hirtelen. Ezek  után
   a legnagyobb  lelki  nyugalommal,  a Gondviselésben  bízva  várom  a  jövő
   vasárnapi közvetítést Szőcéről.
   A héten ipari alpinisták foglalták el a templomtornyot, hogy elvégezzék  a
   szükséges javításokat és  a festést.  Az első nap  imádkoztam velük,  hogy
   baleset mentesen  végezzék  munkájukat,  s  be  is  fejezzék,  amit  Isten
   segítségével elkezdenek. Odaadtam nekik az alkalomra írt kis imákat,  hogy
   náluk legyen a  munkák alatt.  És hogy  megcáfoljuk a  "mindent nem  lehet
   egyszerre" elvet, elkezdődött a plébániaépület felújítása is. Mindenkinek,
   tehát a szakembereknek és segédmunkásoknak  is tudniuk kell: Hogyha az  Úr
   nem építi a házat, hasztalan fárad az építő (126. zsoltár). Ezt a zsoltárt
   a munkák  befejezésig  mindennap  elimádkozom  a  szokásos  imák  mellett.
   Szükség is van a segítségre. Istennek hála a püspökség is támogat  minket,
   s nem kell a nulláról kezdeni. Most indul a hívek adakozása. Remélem, hogy
   Isten mindenkit jóindulatra  indít, s  be is tudjuk  fejezni a  megkezdett
   munkát.
   Köszönöm imáitokat és segítségeteket!
   István atya