[Evangelium] 2008-04-05

[evangelium at communio.hu]

   2008. április 5. - Szombat

   A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek
   a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé.  Már
   rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és  a
   tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek
   már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához.  Nagyon
   megijedtek. De  Jézus  bátorította őket:  "Én  vagyok, ne  féljetek!"  Fel
   akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért,  éppen
   ott, ahová tartottak.
   Jn 6,16-21

   Elmélkedés:

   A feltámadt Jézus  elsőként békét hoz  az apostoloknak és  tanítványoknak,
   majd pedig  örömmel  tölti el  a  szívüket. Jézus  megjelenése  eloszlatja
   félelmüket. Feltámadása után ugyanazokkal a szavakkal bátorítja őket, mint
   amelyeket  akkor  mondott,  amikor  a  vizen  járva  közeledett  hozzájuk:
   Békesség nektek. A háborgó tavon az okozta félelmüket, hogy egyedül vannak
   és nincs  velünk  mesterük,  s  Jézus  kereszthalála  után  is  az  okozza
   csalódottságukat, hogy Jézus eltávozott  körülből. Az Úr újbóli  jelenléte
   egyúttal istenségét is bizonyítja, hiszen  nem vonatkoznak rá a  természet
   törvényei.
   Jézus közelében nincs okunk félelemre,  hiszen a mi szívünket is  örömmel,
   bátorsággal tölti el.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Add Uram, hogy jó lehessek,
   Soha se gyűlöljek, csak szeressek,
   Virágot lássak télben, hóban,
   Ne higgyek a rosszban, csak a jóban.

   A kenyérnek falatját megbecsüljem,
   A szenvedők könnyét töröljem.
   A holnaptól sose féljek,
   Az embereknek jobb jövőt reméljek.

   Uram, ki fönt vagy a Mennyekben,
   Úgy tudjak hinni rendületlen.
   Hogy mindig jó lehessek,
   Soha se gyűlöljek, csak szeressek.