[Evangelium] 2008-04-01

[evangelium at communio.hu]

   2008. április 1. - Kedd

   Abban az időben: Nikodémus éjnek  idején felkereste Jézust, aki így  szólt
   hozzá: "Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek!  A
   szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön,
   és hová megy.  Így van  ez mindenkivel,  aki a  Lélekből született."  Erre
   Nikodémus megkérdezte: "Hogyan lehetséges  ez?" Jézus így válaszolt  neki:
   "Te Izrael népének  tanítója vagy,  és nem érted  ezeket? Bizony,  bizony,
   mondom neked, hogy  arról beszélünk,  amit tudunk;  és arról  tanúskodunk,
   amit látunk.  De  a  mi  tanúságtételünket nem  fogadjátok  el.  Ha  földi
   dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni,
   ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek?  Senki sem ment föl a  mennybe,
   csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte
   a kígyót  a pusztában,  úgy fogják  felmagasztalni az  Emberfiát is,  hogy
   mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen."
   Jn 3,7b-15

   Elmélkedés:

   Az evangéliumban a  lelki újjászületésről beszél  Jézus Nikodémusnak,  aki
   azonban nem érti szavait. Értetlensége talán azzal magyarázható, hogy  még
   Krisztus kereszthalála  és  feltámadása  előtt  történt  mindez.  A  lelki
   újjászületés  bölcsője   ugyanis   Krisztus   keresztje   és   sírja.   Az
   újjászületésre csak az képes,  aki vállalja Krisztussal  a halált abban  a
   reményben, hogy majd Krisztus fogja újjáteremteni a Szentlélek által.
   Néha azt gondoljuk, hogy a lelki újjászületés gyümölcseit az  önfeláldozás
   nélkül is  élvezhetjük.  Néha  könnyíteni  szeretnénk  keresztünkön,  vagy
   szeretnénk lerövidíteni  keresztutunkat.  Ekkor  azonban  mindig  letérünk
   Krisztus útjáról. A szenvedésében is osztoznunk kell annak érdekében, hogy
   elnyerjük a lelki újjászületés ajándékát.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Krisztus,  Jó Pásztor,  aki  életedet adtad  a nyájért,  te  keresésére
   indultál a hegyeken és a dombokon elkószált juhnak, és megtaláltad. Miután
   megtaláltad, azokra a vállakra vetted, amelyek majd a keresztfát  viselik,
   és magaddal hordozva visszavezetted a menny életébe.
   Arra volt szükségünk,  hogy Te,  az Isten, felvedd  testünket és  meghalj,
   hogy nekünk életet adj. Veled együtt meghaltunk, hogy megigazuljunk. Veled
   együtt feltámadunk, veled együtt meg is dicsőülünk!