[Evangelium] 2008-03-30

[evangelium at communio.hu]

   2008. március 30. - Húsvét 2. vasárnapja

   Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent  a
   tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
   zárva tartották  az  ajtót. Belépett,  és  így szólt  hozzájuk:  "Békesség
   nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az  Úr
   láttára öröm töltötte  el a tanítványokat.  Jézus megismételte:  "Békesség
   nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
   után rájuk  lehelt,  és így  folytatta:  "Vegyétek a  Szentlelket!  Akinek
   megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer,  s akinek nem bocsátjátok  meg,
   az nem nyer bocsánatot."
   A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
   amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: "Láttuk
   az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha  nem
   érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel  oldalát,
   én nem hiszem!"
   Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
   Ekkor  újra  megjelent  Jézus,  bár  az  ajtó  zárva  volt.  Belépett   és
   köszöntötte őket: "Békesség nektek!"  Tamásnak pedig ezt mondta:  "Nyújtsd
   ide az ujjadat  és nézd a  kezemet! Nyújtsd  ki a kezedet  és érintsd  meg
   oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem  hívő!" Tamás így válaszolt: "Én  Uram,
   én Istenem!" Jézus ezt mondta neki:  "Most már hiszel, Tamás, mert  láttál
   engem. Boldogok, akik  nem láttak, és  mégis hisznek!" Jézus  még sok  más
   csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek  megírva
   ebben a  könyvben.  Ezeket  viszont  megírták,  hogy  higgyétek:  Jézus  a
   Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
   Jn 20,19-31

   Elmélkedés:

   Nyolc nap múlva
   Húsvét 2. vasárnapján Tamás apostol történetét hallottuk az evangéliumban,
   aki először nem hisz apostoltársainak, majd  pedig egy héttel később ő  is
   találkozik  a   feltámadt  Krisztussal.   János  evangélista   először   a
   húsvétvasárnapi eseményt  írja  le,  majd  pedig  a  nyolc  nappal  később
   történteket. De vajon mi történhetett eközben? Milyen gondolatok járhattak
   Tamás apostol  fejében? Ha  elképzeljük, hogy  mit élhetett  át ezekben  a
   napokban, talán  vele együtt  mi is  elindulhatunk a  kételkedésből a  hit
   felé.

   Az első nap  a feltámadás  napja, a  húsvét napja.  Reggel megérkeznek  az
   asszonyok az apostolokhoz, s azt állítják, hogy Jézus sírja üres. Péter és
   János a sírhoz  szaladnak, de ők  csak az üres  sírt találják. A  kérdések
   napja ez  az apostolok  számára.  Hol lehet  az  Úr teste?  Talán  elvitte
   valaki? Mi történhetett?  Ugyanezen a napon  estefelé megjelenik Jézus,  s
   jelenése nagy örömmel tölti el a tíz apostolt. A kérdések napjából az öröm
   és a  bizonyosság napja  lesz  számukra. Ezt  az örömöt  és  bizonyosságot
   egyedül Tamás nem éli át.

   Valószínűleg a következő napon találkozik Tamás a többiekkel, akik örömmel
   számolnak be arról, hogy előző  este megjelent nekik a Feltámadott.  Tamás
   teljes hitetlenséggel fogadja a hírt. Ő is bizonyosságot szeretne: "Hacsak
   nem látom  kezén  a  szegek  nyomát, ha  nem  érintem  ujjaimat  a  szegek
   helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!" - mondja.

   A következő  napokban Tamásnak  nem  megy ki  a  fejéből, amit  a  többeik
   mondtak. Mi  van  akkor,  ha  mégis igaz?  -  gondolja.  Hiszen  tizen  is
   állították, hogy látták az Urat. Ennyien mégsem képzelhették ugyanazt! Nem
   elég, hogy az  asszonyok előálltak  ezzel a képtelenséggel,  most a  többi
   tanítvány is ugyanezt állítja.  De hát ez hihetetlen!  A halálból még  nem
   jött vissza  senki. Olyan  örömmel és  sugárzó boldogsággal  mondták el  a
   találkozást, hogy talán mégis igaz. Milyen kár, hogy éppen akkor akkor nem
   voltam ott, s kimaradtam mindenből. Vajon  megjelenik még az Úr? Vajon  én
   is találkozhatok  vele? De  hiszen én  is csak  annyit szeretnék,  amit  a
   többeik átéltek.

   Így gondolkozhatott  Tamás egy  héten keresztül,  míg a  nyolcadik  napon,
   amikor ő is  együtt volt  az apostolokkal,  ismét megjelent  Jézus. S  bár
   Jézus nem volt jelen, amikor  egy héttel korábban Tamás előadta  társainak
   hitének feltételét, most mégis pontosan tudja, hogy mit kívánt, mit  akart
   a kételkedő. Tudja, hogy mi a hitetlenkedő és hitre vágyó ember  kívánsága
   és pontosan ezt a vágyat teljesíti. Látni szeretnéd a sebhelyeket, a halál
   bizonyítékait? Jöjj és nézd meg őket! Érinteni akarod a sebeket? Gyere  és
   érintsd meg őket! Hinni szeretnél? Jöjj és szülessen meg benned a hit!  Ne
   légy hitetlen, hanem hívő!

   Befejezésül érdemes még arra a  mozzanatra odafigyelni, hogy a  találkozás
   élménye, a  hit születése  a közösségben  történik. Tamás  azért marad  ki
   először  a  feltámadottal   való  találkozásból,  mert   nincs  együtt   a
   többiekkel. Jézus megtehette volna,  hogy később egyedül Tamásnak  jelenik
   meg, s így oszlatja el kételkedését,  de nem teszi. Megvárja azt a  napot,
   amikor újra együtt van az általa  létrehozott közösség, s Tamás is  köztük
   van. Ekkor jelenik meg újra, hogy megajándékozza őt az Isten-látással.  Ha
   mi is a hitre vágyunk  vagy növekedni szeretnénk hitünkben, akkor  érdemes
   szoros kapcsolatban  lennünk a  Jézus  által létrehozott  közösséggel,  az
   Egyházzal. Elkerülhetetlenül megkísért minket is időnként a hitetlenség, a
   kételkedés gondolata.  Erősítse  hitünket  a  Feltámadt  Krisztussal  való
   találkozás!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Kezedbe és szívedbe helyezzük  egész létünket. Tieid leszünk  értelmünkkel
   és akaratunkkal,  szívünkkel  és  testünkkel.  Alakíts  ki  bennünk  anyai
   jóságoddal ezen a napon új életet, a Te Jézusod életét!