[Evangelium] 2008-03-29

[evangelium at communio.hu]

   2008. március 29. - Szombat

   Miután húsvétvasárnap reggel  Jézus feltámadt,  először Mária  Magdolnának
   jelent meg, akiből (annak idején)  hét ördögöt űzött ki. Magdolna  elment,
   és elvitte  a  hírt a  gyászoló  és szomorkodó  tanítványoknak.  Amikor  a
   tanítványok meghallották, hogy Jézus  él, és hogy  Magdolna látta őt,  nem
   hitték el  neki.  Ezután  Jézus más  alakban  megjelent  két  tanítványnak
   útközben, amikor vidékre mentek. Ezek  visszatértek, és közölték a hírt  a
   többiekkel, de  ők nekik  sem  hittek. Végül  megjelent Jézus  a  tizenegy
   (apostolnak),   amikor   éppen    asztalnál   ültek.   Szemükre    vetette
   hitetlenségüket és  keményszívűségüket,  hogy  nem  hittek  azoknak,  akik
   látták őt feltámadása  után. Azután  így szólt hozzájuk:  "Menjetek el  az
   egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
   Mk 16,9-15

   Elmélkedés:

   A húsvéti időszak evangéliumai abban szeretnének minket segíteni, hogy  mi
   is eljussunk a  hitre. A  mai rész viszont  inkább a  hitetlenségről és  a
   kételkedésről szól. Mária Magdolnának nem hisznek az apostolok, s továbbra
   is  szomorúak   mesterük   halála   miatt.  A   két   emmauszi   tanítvány
   tanúságtételének sem hisznek, pedig itt már nem egyetlen személy esetleges
   képzelődéséről van szó, hanem  ketten állítják ugyanazt, tudniillik,  hogy
   felismerték az Urat.  Hitetlenségükből egyedül a  feltámadt Jézussal  való
   személyes találkozás képes  kimozdítani őket,  amikor is  azt a  küldetést
   kapják, hogy az egész világon hirdessék a feltámadásról szóló örömhírt.
   A hitetlenséget Jézus rajtam  is számon kéri.  A vele találkozás  ébrsszen
   bennem is hitet!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
   hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;
   hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
   hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
   hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
   hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
   hogy értelmem  éber  és  friss legyen  az  igazság  - csak  az  igazság  -
   befogadására;
   hogy akaratom mindig  afelé vezesse  gondolataimat, szavaimat,  tetteimet,
   ami fölemel!