[Evangelium] 2008-03-27

[evangelium at communio.hu]

   2008. március 27. - Csütörtök

   Abban az időben az Emmauszból  visszatért tanítványok beszámoltak az  úton
   történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor.  Míg
   ezekről  beszélgettek,   egyszer  csak   megjelent  köztük   (Jézus),   és
   köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
   hogy szellemet látnak. De ő így  szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg,  és
   miért támad  kétely a  szívetekben? Nézzétek  meg kezemet  és lábamat!  Én
   vagyok. Tapintsatok meg és lássátok,  a szellemnek nincs húsa és  csontja,
   de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
   De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
   hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?"  Adtak neki egy darab sült  halat.
   Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk:  "Ezeket
   mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie  mindannak,
   amit rólam  Mózes törvényében,  a prófétákban  és a  zsoltárokban  írtak."
   Ekkor  megnyitotta  értelmüket,  hogy  megértsék  az  írásokat.  Majd  így
   folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és  harmadnap
   fel kell  támadnia a  halálból. Nevében  megtérést és  bűnbocsánatot  kell
   hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
   Lk 24,35-48

   Elmélkedés:

   "Békesség nektek!" - így köszönti  a legtöbb alkalommal a feltámadt  Jézus
   azokat, akiknek megjelenik. A békesség tehát a halálon győzedelmeskedő  Úr
   első ajándéka az embereknek,  nekünk. A Jézus  által elhozott béke  egykor
   eloszlatta a tanítványok félelmét, s szétoszlatja a miénket is. Ez a lelki
   békesség alapozta meg azt, hogy bátran hirdessék Krisztus feltámadását,  s
   ez tesz minket is tanúságtevőkké. A  békességből aztán leki öröm fakad  és
   hit születik mindazokban, akik az első pillanatban még nem mertek hinni. A
   kételkedés és a  csodálkozás helyébe  lép a  krisztusi béke.  Vajon az  én
   életemben is?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, Istenem,  gyarapítsd, sokasítsd  Egyházadat, és  egyesíts  mindenkit
   egységben. Tedd, hogy a  nép feddhetetlenül éljen,  egyetértő legyen a  te
   igaz hitedben és annak megvallásában.
   Sugalld szívükbe tanításod szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy  elfogadtál
   Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó,  neked
   kedves cselekedeteket vigyünk végbe.