[Evangelium] 2008-03-25

[evangelium at communio.hu]

   2008. március 25. - Kedd

   Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.  Amint
   ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste  feküdt,
   két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
   másik a lábnál. Így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" "Mert  elvitték
   az én Uramat - felelte -, és nem tudom, hová tették." Ezzel  hátrafordult,
   és íme, Jézus állt  előtte. Nézte, de  nem ismerte föl,  hogy ő az.  Jézus
   megkérdezte: "Asszony,  miért  sírsz?  Kit keresel?"  Mária  Magdolna  azt
   hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: "Uram, ha te vitted el,  mondd
   meg, hová  tetted,  hogy  magammal vihessem."  Jézus  erre  megszólította:
   "Mária!" Mária felkiáltott: "Rabbóni!" - vagyis Mester. "Ne tartóztass!  -
   felelte  Jézus.  -  Még   nem  mentem  föl  az   Atyához.  Te  most   menj
   testvéreimhez, és vigyél  hírt nekik!  Fölmegyek az  én Atyámhoz  és a  ti
   Atyátokhoz, az  én  Istenemhez  és  a  ti  Istenetekhez."  Mária  Magdolna
   elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: "Láttam az Urat." - És  elmondta,
   amit az Úr üzent.
   Jn 20,11-18

   Elmélkedés:

   A  húsvéti  időben  a  feltámadt  Jézussal  való  találkozások  adják   az
   evangéliumok alaptémáját. E találkozások azt bizonyítják, hogy  lehetséges
   eljutni a  hit látásmódjára,  s  ennek köszönhetően  felismerhetővé  válik
   Jézus.  A  felismeréshez  Mária  Magdolnának  elég  volt  az,  hogy  nevén
   szólította meg őt  Jézus. Ha  ezekben a  napokban mi  is elindulunk,  hogy
   keressük az  Urat,  egészen biztos,  hogy  egyszercsak mellénk  lép,  ránk
   tekint, megszólít minket, a nevünket mondja. Hiszen a Feltámadott  azonnal
   megismer  minket  és  magáénak  tekint  mindannyiunkat.  A  találkozás   a
   bizonytalankodókat  megerősíti,   s   reménnyel  tölti   el   a   korábban
   csüggedőket.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Teljenek  be   ajkaink  dicséreteddel,   hogy   énekeljük,  Uram,   a   te
   dicsőségedet; mert arra méltattál  minket, hogy részesüljünk  halhatatlan,
   éltető, szent égi  titkaidban. Erősíts meg  minket szentséged által,  hogy
   egész nap elmélkedjünk igazságaid felett. Alleluja.