[Evangelium] 2008-03-23

[evangelium at communio.hu]

   2008. március 23. - Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

   A hét első  napján, kora  reggel, amikor  még sötét  volt, Mária  Magdolna
   kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.  Erre
   elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,  és
   hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova  tették!"
   Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind  a
   ketten, de a másik  tanítvány gyorsabban futott,  mint Péter, és  hamarabb
   ért a sírhoz. Benézett, és látta  az otthagyott gyolcsleplet, de nem  ment
   be. Közben odaért Simon Péter is. Ő  is látta az otthagyott lepleket és  a
   kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez  nem volt együtt a leplekkel,  hanem
   külön feküdt összehajtva egy  helyen. Akkor bement  a másik tanítvány  is,
   aki először ért  a sírhoz. Látta  mindezt és hitt.  Addig ugyanis még  nem
   értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
   Jn 20,1-9

   Elmélkedés:

   Kit látsz? Kiben hiszel?
   A zalaegerszegi  Mária Magdolna  templomban  a sekrestye  bejárata  felett
   található egy  freskó,  amely  azt a  jelenetet  ábrázolja,  amikor  Mária
   Magdolna húsvét hajnalban találkozik a feltámadt Jézussal, akit először  a
   sírkert kertészének gondol. Jól  emlékszem gyermekkoromból a képre,  amely
   kissé nehezen volt kivehető. A festményen Jézus feje körül glória, kezében
   a feltámadási zászló.  Amikor 2005-ben restaurálták  és megtisztították  a
   képet, a  szakemberek  észrevették, hogy  alatta  egy másik,  hasonló  kép
   rejtőzik, Az eredeti, 200 éves képen Jézus mint kertész volt ábrázolva,  a
   fején kertészkalappal, a  kezében pedig  egy ásóval.  Az történt  ugyanis,
   hogy egy  korábbi  restauráláskor a  festő  egy kicsit  megváltoztatta  az
   eredeti képet,  s  kalap helyett  dícsfényt,  ásó helyett  pedig  győzelmi
   zászlót festett. A mostani felújításkor  az első képet állították  helyre,
   tehát most már  újból a kertész  látható. Úgy gondolom,  hogy ez nem  csak
   azért szerencsés, mert ez volt az eredeti, hanem mert egy fontos igazságra
   irányítja figyelmünket.

   A két jelenet között a valóságban mindössze néhány másodperc telt el.Mária
   Magdolna az egyik pillanatban a  kertészt látja és beszélgetni kezd  vele,
   hogy kiderítse,  hol van  Jézus teste.  A következő  pillanatban  viszont,
   amikor az Úr nevén  szólítja, hirtelen megnyílik a  szeme és felismeri  az
   előtte álló személyben Jézust. A halott  Krisztust kereste, de az élőt,  a
   feltámadottat találta meg. Ez a gyors váltás, ez a felismerés, illetve  ez
   az új látásmód kétségtelenül annak  köszönhető, hogy megszületett benne  a
   hit. Csak a hit szemével ismerhető fel ugyanis a feltámadt Úr. És most jön
   a tanulság: a korábbi  restaurátor bizonyára teljes jószándékkal  segíteni
   akarta a szemlélőt abban,  hogy eljusson a  hitre, amikor kertész  helyett
   inkább a Feltámadottat ábrázolta. De a hitbéli felismerést ő valójában nem
   teheti meg  sem  Mária  Magdolna  helyett, se  helyettünk.  A  hit  általi
   felismerés lépését mindenkinek  magának kell  megtennie, s  ezt senki  nem
   tudja siettetni.

   Ma, amikor Krisztus feltámadását ünnepeljük, akkor ezt hittel tesszük.  Ha
   nem akarunk örökké egy kertésszel beszélgetni, hanem szeretnénk találkozni
   a mi Urunkkal, akkor el kell sajátítanunk a hit látásmódját. Ez a hit  nem
   adatik meg mindenkinek.Sokan vannak napjainkban is, akik Jézusban csak  eg
   kertészt  látnak.   Mások  úgy   vélik,  hogy   nagy  próféta   volt,   de
   kereszthalálával kudarcot  vallott.  Még a  magukat  kereszténynek  vallók
   között is vannak olyanok, akik nem hisznek a feltámadásban.

   Nagy kockázat  van  abban,  vagy  úgy  is  mondhatnánk,  hogy  Isten  nagy
   kockázatot vállalt azzal,  hogy személyes  és szabad  döntésünkre bízta  a
   feltámadás elfogadását.  Isten  nem  kényszeríti  ránk,  hogy  feltétlenül
   hinnünk kell. Ugyanakkor  segít minket az  által, hogy találkozik  velünk,
   elénk áll, néha rejtett alakban és lehetőséget ad a felismerésre.

   A mai napon lélekben mi is elindulunk Jézus sírjához. Talán azt gondoljuk,
   hogy tudjuk, mi  vár majd ott  ránk: megnézzük Jézus  halott testét,  majd
   bánatos  szívvel,  a  halál  könyörtelen  tényével  újra  szembesülve   és
   tehetetlenségünkbe beletörődve hazatérünk.  De nem ez  vár ránk! A  sírban
   nem találjuk Jézus  testét. Jézus feltámadt!  Legyőzte a halált,  legyőzte
   emberi félelmeinket és tehetetlenségünket. Győzedelmeskedett a rossz és  a
   bűn felett. Krisztus feltámadt  és ma elénk áll.  Rajtunk múlik, hogy  kit
   látunk benne. Boldogok mindazok, akik az első pillanatban kertésznek  vélt
   személyben felismerik Megváltójukat és feltámadt Üdvözítőjüket!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek!
   Hadd legyen életem is fény  a sötétségben: szeressek ott, ahol  gyűlölnek,
   megbocsássak, ahol sértegetnek,  összekössek, ahol  szakadás van,  reményt
   ébresszek, ahol  elkeserednek,  vigasz  legyek,  ahol  szenvednek,  örömet
   vigyek, ahol szomorúak.
   Uram, add, hogy fény legyek a sötétségben!
   Alexandriai Szent Cirill