[Evangelium] 2008-03-22

[evangelium at communio.hu]

   2008. március 22. - Nagyszombat, Húsvét vigíliája

   Szombat elmúltával,  a hét  első napján  pirkadatkor Mária  Magdolna és  a
   másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés  támadt:
   Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült.
   Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az
   őrök reszketni  kezdtek  félelmükben,  és  szinte  halálra  váltak.  Ekkor
   megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: "Ne féljetek!  Tudom,
   hogy a megfeszített Jézust  keresitek Ő nincs  itt, mert feltámadt,  amint
   megígérte. Jöjjetek, nézzétek  meg a  helyet, ahol  feküdt! És  siessetek,
   mondjátok  meg  tanítványainak,  hogy  feltámadt  a  halottak  közül,   és
   előttetek megy Galileába.  Ott viszontláthatjátok őt!  Íme, én  megmondtam
   nektek!" Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak,  hogy
   megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük
   szemben, és megszólította őket: "Üdv  nektek!" Ők pedig odasiettek  hozzá,
   leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt  hozzájuk:
   "Ne féljetek!  Siessetek,  vigyétek  hírül  testvéreimnek,  hogy  menjenek
   Galileába, mert ott viszontláthatnak engem."
   Mt 28,1-10

   Elmélkedés:

   Minden megmozdul
   Szent   Máté   evangéliumában   olvashatjuk,   hogy   Jézus    jeruzsálemi
   bevonulásakor "megmozdult az egész város"  (Mt 21,10). Itt valami  készül,
   gondolhatták egykor az  emberek. A  továbbiakban szintén  Máté írja,  hogy
   abban a pillanatban, amikor  Jézus a kereszten  kilehelte lelkét, "a  föld
   megmozdult,  a  sziklák  megrepedtek"   (Mt  27,51).  Nagypénteken   ilyen
   rendkívüli természeti  jelenségek irányították  a figyelmünket  a  Golgota
   felé, amelyen Jézus keresztje állt. A virágvasárnap megmozdult városi  nép
   a föld megmozdulásakor megnyugszik. A nagy feltűnést keltő Jézus többé már
   nem  él.  Jézus  ellenségei  megnyugodhatnak,  hiszen  elérték   céljukat.
   Húsvétvasárnap hajnalban azonban  újra megmozdult a  föld, s megmozdult  a
   Jézus sírját elzáró kő. Jézus feltámadása óta a húsvéti napokban megmozdul
   a világ.  Éppen  tegnap  olvastam,  hogy  ezen  a  héten  újra  megmozdult
   Jeruzsálem. Annak ellenére, hogy az utóbbi időkben egyáltalán nem békés  a
   hangulat  a   Szentföldön,  idén   is  több   tízezer  zarándokot   várnak
   Jeruzsálembe.  Igen,  újra  megmozdul  az  egész  város,  s  a  zarándokok
   végigjárják Jézus szenvedésének  helyeit. Ellátogatnak  az utolsó  vacsora
   termébe, végigjárják  a  keresztutat, s  megtekintik  a Jézus  sírja  fölé
   épített templomot. Ezekben a napokban  azonban nem csak Jeruzsálem  mozdul
   meg, hanem a világon mindenütt megmozdulnak a keresztények a városokban és
   falvakban. Mi  is elindultunk  húsvét éjszakáján,  eljöttünk a  templomba,
   hogy együtt ünnepeljük Krisztus feltámadását.

   A feltámadás  hitünk  egyik legnagyobb  titka.  Vajon mi  áll  ezen  titok
   hátterében? Kinek köszönhető Krisztus feltámasztása a halálból? A  húsvéti
   szentmise kezdőimádsága  pontos választ  ad erre:  "Feltámadtam, és  veled
   vagyok! Kezedet  rajtam nyugtatod:  Csodálatos  a te  tudásod,  alleluja!"
   Jézus mondja ezeket a szavakat a mennyei Atyának. Krisztus feltámasztása a
   halálból tehát egyértelműen az Atya cselekedete. Ő ajándékozott Fiának  új
   életet. Még a halál, a kereszthalál sem szakíthatja el Jézust az  Atyától.
   A feltámadás  által Jézus  újból az  Atyával van.  A kereszten  átélte  az
   Atyától való  elszakítottságot. Ezért  mondta halála  órájában:  "Istenem,
   Istenem miért hagytál  el engem?" A  feltámadás pillanatában pedig  átéli,
   hogy újra az együtt van az Atyával.

   Mi következik ebből a mi számunkra? Ha Krisztus felátámasztása az  Atyának
   köszönhető, akkor Őneki hatalma van  arra is, hogy minket is  feltámasszon
   majd a  halálból. És  ha Krisztus  számára a  feltámadás az  Atyával  való
   együttlétet jelenti, akkor  a mi  számunkra is azt  jelenti a  feltámadás,
   hogy örökké együtt élhetünk Istennel.

   A mai  éjszakán talán  semmi mást  nem  látunk, mint  egy üres  sírt.  Azt
   látjuk, hogy az a sírbarlang, amelybe Jézus testét elhelyezték, most üres.
   Az evangéliumban arról hallottunk hogy a követ elmozdító angyal megmutatja
   ezt az  üres sírt.  Megmutatta  egykor az  asszonyoknak, s  megmutatja  ma
   nekünk. A következő  napokban viszont ennél  nagyobb élményben is  részünk
   lehet. Kicsivel később az asszonyok  találkoznak a Feltámadottal, s  ettől
   kezdve már nem az üres  sír látványa a hit  alapja számukra, hanem maga  a
   Feltámadt Úr, akit újra élőként láthattak. Az előttünk álló húsvéti időben
   mi is Jézust keressük. Nem csupán az üres sírt keressük, mert ez nem  elég
   számunkra. A  feltámadt Üdvözítőt  keressük, vele  szeretnénk  találkozni.
   Egykor megmozdult  a  város,  megmozdultak az  emberek.  Most  nekem  kell
   megmozdulnom, nekem kell elindulnom, ha  a feltámadás tanúja és  hirdetője
   szeretnék lenni.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Húsvéti szekvencia
   A Húsvéti Bárányt keresztények dicsérve áldják!
   Krisztus ártatlan Bárány:
   vérének árán nyája bűneiért megengesztelte Atyját.
   Benne élet és halál csodás nagy párharcra száll:
   élet Ura a sírból felkél, és győztesen él.
   Mária Magdolna, mondd, mit láttál utadon!
   "Az élő Krisztusnak sírját feltámadt Urunk nagy diadalmát,
   angyalok jelentését, Urunk halotti leplét.
   Feltámadt Krisztus, reményetek: Galileába megy előttetek."
   Krisztus a halálból valóban feltámadt, tudjuk.
   Győztes Király, könyörülj meg rajtunk!