[Evangelium] 2008-03-13

[evangelium at communio.hu]

   2008. március 13. - Csütörtök

   Egy alkalommal  Jézus így  beszélt a  zsidókhoz: "Bizony,  bizony,  mondom
   nektek: Aki  tanításomat megtartja,  nem  hal meg  örökre." A  zsidók  azt
   felelték: "Most  már  tudjuk,  hogy  valóban  ördögtől  megszállott  vagy.
   Ábrahám meghalt,  és a  próféták is  meghaltak. Te  meg azt  mondod:  "Aki
   tanításomat megtartja, nem  hal meg  örökre". Nagyobb  vagy talán  Ábrahám
   atyánknál, aki meghalt?  A próféták  is meghaltak.  Mivé teszed  magadat?"
   Jézus így válaszolt: "Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az  én
   Atyám az,  aki megdicsőít  engem.  Ti Isteneteknek  mondjátok őt,  de  nem
   ismeritek. Én ismerem őt, és ha  azt mondanám, hogy nem ismerem,  hozzátok
   hasonló, hazug lennék. De  én ismerem az Atyát,  és megteszem, amit  mond.
   Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját.  Látta,
   és örvendezett."  A zsidók  erre  felháborodtak: "Még  ötvenesztendős  sem
   vagy, és láttad Ábrahámot?" Jézus  így válaszolt: "Bizony, bizony,  mondom
   nektek: Mielőtt  Ábrahám lett  volna, én  vagyok." A  zsidók erre  köveket
   ragadtak, hogy  megkövezzék.  Jézus azonban  eltűnt  előlük, és  kiment  a
   templomból.
   Jn 8,51-59

   Elmélkedés:

   A  nagyböjt   vége   felé   érkezvén  olyan   részekkel   találkozunk   az
   evangéliumban, amelyekben fokozódik  az ellentét  Jézus és  a nép  vezetői
   között.  Az  ellentét  oka  az,  hogy  Jézus  egészen  nyíltan  és   egyre
   egyértelműbben beszél arról, hogy ő a mennyei Atya küldötte. A zsidók  ezt
   nem tudják elfogadni  és nehezményezik,  hogy Istennek  tartja magát.  Bár
   Jézus rendkívüli erővel tanít és olyan cselekedeteket hajt végre,  amelyre
   ember soha nem  volt képes,  mégis továbbra  is csak  embernek tartják  őt
   sokat. Halálra  ítélésekor  éppen az  lesz  a vád  ellene,  hogy  Istennek
   nevezte magát.  Jézus könnyen  elkerülhetné  most az  ellenkezést,  később
   pedig a  halálos  ítéletet is,  de  ehhez meg  kellene  tagadnia  önmagát,
   származását és küldetését.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, Te  szeretsz engem  a  szenvedésben is!  Uram, hiszek  irántam  való
   jóságodban és szeretetedben.  Biztosan tudom, hogy  Te gondoskodsz  rólam.
   Sok  kegyetlenség  van   a  világban.  De   a  világ  minden   természetes
   összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem,  hogy
   Te vagy a világ Ura és Teremtője.  Hiszem, hogy minden a Te kezedben  van,
   minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
   hogy Te  vagy  az  állandó  változásban  az  élet  nyugvópontja,  amelyhez
   tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a  jövőm
   nincs a véletlenre  bízva. Add,  hogy erre mindig  gondoljak, különösen  a
   nehéz és váratlan  helyzetekben! Maradj  mindig velem, hogy  magamat a  Te
   szeretetedben és biztonságodban tudjam!