[Evangelium] 2008-03-12

[evangelium at communio.hu]

   2008. március 12. - Szerda

   Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta  nekik:
   "Ha  megmaradtok   tanításomban,   akkor  lesztek   igazán   tanítványaim:
   megismeritek az igazságot, és az  igazság majd szabaddá tesz  benneteket."
   Ők erre tiltakoztak:  "Ábrahám leszármazottjai vagyunk,  és soha  senkinek
   sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?"
   Jézus így  felelt:  "Bizony,  bizony,  mondom  nektek:  mindaz,  aki  bűnt
   cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a
   fiú ott marad  mindvégig. Ha  viszont (Isten) Fia  szabaddá tesz  titeket,
   akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok,  mégis
   az életemre  törtök, mert  tanításom  nem fog  rajtatok. Én  azt  hirdetem
   nektek, amit  Atyámnál  láttam;  ti  ellenben  azt  teszitek,  amit  a  ti
   atyátoktól hallottatok." Erre közbevágtak a zsidók: "A mi atyánk Ábrahám!"
   Jézus így folytatta: "Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt,  amit
   Ábrahám tett! De  ti az életemre  törtök, bár azt  az igazságot  hirdetem,
   amit Istentől hallottam.  Ábrahám ilyet  nem tett. Ti  azt teszitek,  amit
   atyáitok  tettek!"  Ők   azonban  tovább  erősködtek:   "Mi  nem   vagyunk
   törvénytelen gyermekek,  csak egy  atyánk van:  az Isten."  Jézus  azonban
   megállapította: "Ha  Isten  volna  atyátok,  szeretnétek  engem,  mert  én
   Istentől vagyok, és  tőle jöttem.  Nem a  magam nevében  jöttem, hanem  az
   Isten küldött engem."
   Jn 8,31-42

   Elmélkedés:

   Jézus  egészen  nagy   magabiztossággal  és   önbizalommal  beszél   saját
   küldetéséről, amikor  arról tanít,  hogy  Istentől jött.  De nála  nem  az
   emberre jelemző hamis magabiztosság ez. Ő valójában nem önmagában, hanem a
   mennyei Atyában bízik. Ha magunkban, a saját erőnkben bízunk, nem  vagyunk
   az Atya gyermekei.  Teljes bizalommal  át kell  adnunk magunkat  Istennek.
   Olyan bizalommal, ahogy Jézus is engedelmeskedett az Atyának és  mindenben
   teljesítette az  ő akaratát.  Ha ezt  szabadon megtesszük,  valóban  Isten
   gyermekei leszünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézus Krisztus!  Benső  hang  ébred  bennünk,  ami  talán  már  imádságunk
   kezdete. Bár ajkunk  még néma,  de szívünk figyelmes  és megszólít  Téged.
   Néha  meglepődünk,  mikor  felismerünk  magunkban,  fölfedezve  titokzatos
   jelenlétedet.
   Föltámadt Krisztus, Te  minden embert  megszólítasz és  hívsz: "Engedd  át
   magad bizalommal a benned lakozó,  Lelkemből fakadó életnek; a te  kicsiny
   hited is elég nekem. Soha nem hagylak el, soha."
   Roger testvér