[Evangelium] 2008-03-10

[evangelium at communio.hu]

   2008. március 10. - Hétfő

   Abban az időben Jézus  kiment az Olajfák-hegyére.  Kora reggel pedig  újra
   megjelent a  templomban.  A  nép  köréje  sereglett,  ő  pedig  leült,  és
   tanította őket.  Az  írástudók és  a  farizeusok egy  házasságtörésen  ért
   asszonyt vittek  eléje.  Odaállították  középre,  és  így  szóltak  hozzá:
   "Mester, ezt az  asszonyt házasságtörésen érték.  Mózes azt parancsolta  a
   törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
   kérdezték, hogy  próbára tegyék,  és vádolhassák.  Jézus lehajolt,  és  az
   ujjával  írni  kezdett  a  földön.  Ők  azonban  tovább  faggatták.   Erre
   fölegyenesedett, és azt  mondta nekik:  "Az vesse  rá az  első követ,  aki
   közületek bűn nélkül  van!" Aztán újra  lehajolt, s tovább  írt a  földön.
   Azok meg ennek  hallatára egymás  után eloldalogtak, kezdve  a véneken,  s
   csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett  és
   megszólította: "Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem  ítélt
   el?" "Senki, Uram" - felelte az  asszony. Erre Jézus azt mondta neki:  "Én
   sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
   Jn 8,1-11

   Elmélkedés:

   A szentírástudósokat mindig is foglalkoztatta,  hogy mit írhatott Jézus  a
   porba, amikor  elé  vitték a  házasságtörésen  ért asszonyt.  A  közismert
   magyarázat szerint  talán az  ott állók  bűneit írhatta  a porba,  akik  -
   látván, hogy Jézus jól ismeri  minden bűnüket - sorban eltávoznak.  Átvitt
   értelemben talán  azt  is  mondhatjuk,  hogy  Jézus  új  törvényt  írt.  A
   kegyetlen régi  törvény  helyett a  megbocsátás  új törvényét.  Egy  olyan
   törvényt, amely szerint  az embernek  nincs joga ítélkezni  a másik  ember
   felett, mert ez egyedül Isten feladata.  A szeretet új törvényét írta  le,
   amely nem akarja a  bűnös vesztét, hanem megtérését  tűzi ki célul.  Vajon
   mennyire  ismerem  Jézus  parancsát,  amely  szerint  mindenkor  meg  kell
   bocsátani?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz  utunk.
   Töltsd el szívünket életadó  Lelkeddel, itass át  és végy birtokba  minket
   oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen.  Ragyogj
   át rajtunk, és úgy  élj bennünk, hogy mindenki,  akivel találkozunk, a  Te
   jelenlétedet érezze  meg általunk.  Többé már  ne minket  lássanak,  hanem
   egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan  Te
   ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.