[Evangelium] 2008-03-09

[evangelium at communio.hu]

   2008. március 9. - Nagyböjt 5. vasárnapja

   Abban az időben Lázár testvérei  megüzenték Jézusnak: "Uram, nézd,  beteg,
   akit szeretsz!" Amikor Jézus  meghallotta ezt, így  szólt: "Ez a  betegség
   nem halálos,  hanem Isten  dicsőségére fog  szolgálni, hogy  az Isten  Fia
   megdicsőüljön." Jézus  szerette őket:  Mártát,  Máriát és  Lázárt.  Amikor
   tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt,
   aztán így szólt a tanítványokhoz: "Menjünk el ismét Judeába!"
   Amikor Jézus  megérkezett, Lázár  már négy  napja a  sírban feküdt.  Amint
   Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt.
   Márta így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a
   testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja  neked."
   Jézus ezt felelte neki: "Testvéred fel fog támadni." Erre Márta így szólt:
   "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus  folytatta:
   "Én vagyok a feltámadás és  az élet. Aki hisz bennem,  még ha meg is  hal,
   élni fog. Mindaz, aki él és hisz  énbennem, az nem hal meg örökre.  Hiszed
   ezt?" Márta  ezt válaszolta  neki: "Igen,  Uram! Hiszem,  hogy te  vagy  a
   Messiás, az  Isten  Fia,  aki  a  világba  jön!"  Jézus  a  lelke  mélyéig
   megrendült és megindult. Megkérdezte: "Hova temettétek?" Azok így szóltak:
   "jöjj, Uram,  és  lásd!"  Ekkor  Jézus könnyekre  fakadt.  Erre  a  zsidók
   megjegyezték: "Nézzétek,  mennyire  szerette  őt!"  Némelyek  azonban  így
   szóltak: "Ő, aki visszaadta a  vak látását, nem akadályozhatta volna  meg,
   hogy meghaljon?"
   Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy  kővel
   elzárt barlang volt.  Jézus így szólt:  "Vegyétek el a  követ!" Márta,  az
   elhunyt testvére megjegyezte: "Uram,  már szaga van, hiszen  negyednapos."
   Jézus ezt válaszolta neki:  "Mondtam már neked,  hogy ha hiszel,  meglátod
   Isten dicsőségét!" Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és
   így szólt: "Atyám, hálát adok  neked, hogy meghallgattál. Én ugyan  tudom,
   hogy mindenkor  meghallgatsz,  csak a  körülálló  nép miatt  mondom,  hogy
   higgyék: te küldöttét engem!" E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta:
   "Lázár, jöjj  ki!" A  halott azonnal  kijött, kezén  és lábán  a  rátekert
   leplekkel,  arcán  pedig  a  kendővel,  amelyet  fejére  csavartak.  Jézus
   megparancsolta: "Oldjátok föl,  hogy járni tudjon!"  A zsidók közül,  akik
   Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
   Jn 11,3-7. 17. 20-27. 33b-45

   Elmélkedés:

   A hit útján
   Egy régi zsidó legenda  szerint a rabbi reggel  korán elment az  imaházba.
   Amikor az  imádság  után hazaért,  s  nem látta  a  két fiát  játszani  az
   udvaron, rögtön megkérdezte a  feleségét, hogy hol  vannak a gyerekek.  Az
   asszony egy  történettel kezdte  a választ.  Néhány évvel  ezelőtt  eljött
   hozzád a  legjobb barátod  és két  értékes igazgyöngyöt  bízott rád,  hogy
   őrizd meg azokat, amíg  ő visszatér. Te pedig  teljesítetted a kérését  és
   gondosan vigyáztál a rád  bízott gyöngyökre, amelyekhez hasonló  szépségűt
   még sosem  láttál. Amíg  te ma  reggel  az imaházban  voltál, itt  járt  a
   barátod és visszakérte a gyöngyöket,  én meg engedtem neki, hogy  elvigye.
   Vagy talán mást kellett  volna tennem? Micsoda kérdés?!  - szólt a  rabbi.
   Mást nem  is  tehettél  volna,  helyesen  cselekedtél.  Ekkor  az  asszony
   bevezette őt a  hálószobába, ahol  a gyerekek aludni  szoktak, leemelte  a
   takarót az ágyról, amelyen ott feküdt a két fiú. Mindkettő halott volt.  A
   rabbi sírva borult  halott gyermekeire.  A felesége pedig  ezt mondta:  Az
   Úrtól kaptuk  mindkét  gyermekünket.  Úgy vigyáztunk  rájuk,  mint  az  Úr
   legdrágább ajándékára. Most az Úr eljött és visszavette őket.

   Szeretteink  vagy  hozzánk  közel   álló  személyek  halála  mindig   nagy
   fájdalommal tölt el  minket. Sokaknál  a hit  próbája is  a halállal  való
   találkozás. Lázár  halála szintén  szomorúsággal töltötte  el  testvéreit,
   Mártát és Máriát. A Jézus elé  siető Márta szavaiban egy kis  számonkérést
   is érzünk: "Ha itt lettél volna, nem  halt volna meg a testvérem!" Ha  nem
   késlekedett volna Jézus,  hanem azonnal indul,  talán még  meggyógyíthatta
   volna beteg barátját, Lázárt. De emellett ott van Márta szavaiban a remény
   is: "Tudom, hogy  most is,  bármit kérsz Istentől,  megadja neked."  Igen,
   talán abban  reménykedett,  hogy  az  Úr  feltámasztja  testvérét,  hiszen
   tudhatott arról,  hogy korábban  már történt  hasonló a  naimi ifjúval  és
   Jairus tizentkét éves kislányával. És a csoda valóban megtörténik. Jézus a
   sírhoz megy és előhívja Lázárt. Kiszólítja  őt a halál birodalmából és  új
   életettel ajándékozza meg őt. Fontos azonban, hogy most is és a másik két,
   imént említett esetben is csak a feltámasztottak földi életét hosszabbítja
   meg, s ez még nem az örök életre való feltámadás.

   János evangélista rávilágít arra a  titokzatos erőre, amely Jézust  vezeti
   cselekvésében. Igen, Jézusban egy titokzatos erő dolgozik, tehát nem válik
   gyengévé, mint az ember, amikor tehetetlenül állunk a halállal találkozva.
   És ez  az erő  nem a  gyászoló családtagok  iránti részvét.  Nem is  Lázár
   iránti barátság. De nem  is a sajnálkozás vagy  az együttérzés indítja  őt
   cselekvésre, hanem a szeretet. Tudják ezt azok, akik megviszik Jézusnak  a
   hírt, hogy barátja, akit szeret, beteg. És Jézus szeretetéről tudnak  azok
   is, akik a  sír előtt könnyező  Jézust látják, s  ezt mondják:  "Nézzétek,
   mennyire szerette őt!"

   Nagyböjt 5. vasárnapján  ezt a felénk  áradó isteni szeretetet  szeretnénk
   megtapasztalni. A szeretetet, amely nagypénteken az önfeláldozásban éri el
   tetőpontját. A szeretetet, amely vállalja a szenvedést, a megaláztatást és
   a halált az emberért, az ember üdvössége érdekében. A hit nagyböjti  útját
   járva először a szamariai asszonnyal találkoztunk, akiben egy  beszélgetés
   után megszületett a  hit. Aztán találkoztunk  a vakon született  emberrel,
   akinek Jézus meggyógyította a testét és a lelkét, azaz megajándékozta őt a
   látással  és  a  hittel.  Ma  pedig  találkoztunk  Lázárral,  akit   Jézus
   feltámasztott.  Mindhárom  találkozás  segít  minket,  hogy   megszülessen
   bennünk a  hit. A  hit, amelynek  forrása Jézus  irántunk való  szeretete.
   Jézus  szeretetének  megtapasztalása  nélkül  nem  tudnánk  hinni.  A  hit
   nagyböjti útja így válik számunkra a szeretet útjává.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó emberszerető  Uralkodónk,  gyújtsd föl  szívünkben  isteni  ismeretednek
   ragyogó világosságát,  nyisd  fel  szemünket,  hogy  helyesen  fogjuk  föl
   hirdetett igédet; ültesd  el bennünk áldott  parancsaidnak félelmét,  hogy
   minden  testi  kívánságot  leküzdve,  tetszésedet  keresve  és  a  szerint
   cselekedve mindenben átlelkesült  életet éljünk. Mert  Te vagy lelkünk  és
   testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és  legszentebb,
   jóságos  és  életet  adó  Lelkeddel  együtt  magasztalunk  téged  most  és
   mindenkor és mindörökkön örökké.