[Evangelium] 2008-03-07

[evangelium at communio.hu]

   2008. március 7. - Péntek

   A  csodálatos  kenyérszaporítást  követő   viták  után  Jézus   Galileában
   működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére  törtek.
   Közeledett a  zsidók  Sátoros-ünnepe. Miután  rokonai  elzarándokoltak  az
   ünnepre, Jézus is fölment utánuk  Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan,  hanem
   titokban. Amikor  a templomban  tanítani  kezdett, a  jeruzsálemiek  közül
   néhányan  ezt  kérdezték:  "Nemde  ő  az,  akit  halálra  keresnek:   íme,
   nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők
   is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A  Messiásról
   pedig, ha majd  eljön, senki sem  tudja, honnan való."  Erre Jézus, aki  a
   templomban tanított, emelt hangon odaszólt: "Ti ismertek engem, és azt  is
   tudjátok, honnan vagyok. Én nem  magamtól jöttem. Az Igaz (Isten)  küldött
   engem, akit ti nem  ismertek. Én viszont ismerem,  mert tőle vagyok, és  ő
   küldött engem." Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá
   kezet, mert még nem jött el az ő órája.
   Jn 7,1-2.10. 25-30

   Elmélkedés:

   A  mai  evangélium  szerint  Jézus  nem  azzal  foglalkozik,  hogy  miként
   vélekednek róla az emberek, hanem csak azzal, hogy milyen küldetést kapott
   az   Atyától.   Az   emberi   elvárások   csak   hátráltatnák    küldetése
   teljesítésében, amelynek lassan a beteljesedéséhez  érkezik el. Bár a  nép
   nem tudja,  honnan jött,  ő  tisztában van  küldetésével. Tudja,  hogy  az
   Atyától jött és neki kell  engedelmeskednie. Hozzánk jövetelét csak  akkor
   értjük meg, ha látjuk, hogy  a mennyei Atya szeretetének küldötteként  jön
   hozzánk.  Eljön,  hogy  elhozza  számunkra,  számomra  Isten  irgalmát  és
   megbocsátását. Tehát  már  tudom, hogy  kitől  jött,  s azt  is,  hogy  mi
   jövetelének célja. Tudom, hogy számomra is elhozza az irgalmat.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   A kereszt útján,
   gyermekeim,
   csak az első lépés nehéz.
   Legnagyobb keresztünk
   nem maga a kereszt,
   hanem az, hogy félünk tőle.
   Nincs meg a bátorságunk,
   hogy hordozzuk,
   jóllehet tudjuk
   s tapasztaljuk,
   hogy kikerülni
   nem lehetséges;
   utolér bennünket.
   Vianney Szent János