[Evangelium] 2008-03-03

[evangelium at communio.hu]

   2008. március 3. - Hétfő

   Egy alkalommal  Jézus Szamariából  Galileába ment.  Jóllehet maga  mondta,
   hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn  Galileába
   érkezett, az  ottaniak szívesen  fogadták.  Látták ugyanis  mindazt,  amit
   Jézus az  ünnepek alkalmából  Jeruzsálemben cselekedett,  mert ők  is  ott
   voltak az ünnepeken. Így  jutott el Jézus újra  a galileai Kánába, ahol  a
   vizet borrá változtatta.
   Élt Kafarnaumban  egy királyi  tisztviselő,  akinek a  fia  megbetegedett.
   Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment  hozzá,
   és kérte: jöjjön  és gyógyítsa  meg a fiát.  A gyermek  már halálán  volt.
   Jézus ezt mondta: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek."  A
   királyi tisztviselő azonban  így szólt:  "Uram, jöjj,  mielőtt meghalna  a
   fiam!" Jézus erre azt felelte: "Menj  csak! Fiad él." Hitt az ember  Jézus
   szavának, és  elment.  Még  útban volt  hazafelé,  amikor  eléje  futottak
   szolgái, és  kijelentették,  hogy a  fia  él. Megkérdezte  tőlük:  "Melyik
   órában lett jobban?" Ezt mondták: "Tegnap  déltájban hagyta el a láz."  Az
   apa visszaemlékezett, hogy abban az  órában mondta neki Jézus: "Fiad  él."
   Erre hitt ő maga, és vele  egész házanépe. Ez volt Jézus második  csodája,
   amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
   Jn 4,43-54

   Elmélkedés:

   A nagyböjti  evangéliumokban sokszor  találkozunk olyan  emberekkel,  akik
   eljutottak a  Jézusban való  hitre. Általában  egy csoda  vagy egy  csodás
   gyógyítás segíti őket abban, hogy  előbbre jussanak a hit útján.  Pontosan
   ez történt a tisztviselővel is, aki halálos beteg fia gyógyulása érdekében
   kereste meg Jézust.
   A nagyböjtben mi is mindannyian a hit útját járjuk. De vajon milyen  jelet
   szeretnénk? Milyen  jel képes  hitet ébreszteni  bennünk? Sokakat  csak  a
   tragédiák, a halálesetek gondolkoztatnak el  vagy még azok sem. Mi  lenne,
   ha nem várnánk a tragikus eseményekre? Mi lenne, ha most kérnénk  Jézustól
   az élő hit ajándékát?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Nehéz a keresztem...
   Nehéz a keresztem, megváltó Krisztusom,
   De amit rám mértél szívesen hordozom.
   Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz.
   Eléd térdelek, bár milyen csapást adsz.
   Te Krisztus vagy - mégis összerogytál,
   Én ezerszer kisebb porszem a pornál.
   Viszem a keresztem - csak erőt adj hozzá,
   Ha Neked úgy tetszik, - váljak áldozattá.
   Minden bűnömet, bocsásd meg nekem,
   Hogy a másvilágra tisztám érkezhessem.
   Légy irgalmas hozzám, mennynek, földnek Ura,
   Könyörögj érettem, Jézusnak szent Anyja. Ámen.


   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (14.)
   Az Emmausz-kurzus  után  a  Fülöp lelkigyakorlat  már  egy  kicsit  jobban
   sikerült. Nyolc lelkes hívő  vett rajt részt, s  igen jó élménnyel  tértek
   haza.  Ezen   a  hétvégén   pedig  a   szokásos  három   napos   nagyböjti
   lelkigyakorlat is megtörtént. Az atya többek között arról is beszélt, hogy
   jó volna élő  közösséggé válni. Ő  elég jól ráérzett  a helyi  problémára.
   Vajon a hívek is ráéreztek arra, hogy miről beszélt?
   Ifjúsági énekkarunk vezetője írt egy zenei kíséretet a passióra, amelyet a
   fiatalok már nekiálltak megtanulni. Az idő ugyan rövid virágvasárnapig, de
   annál lelkesebbek.
   Hegyhátszentjakabon van egy gyönyörű kis műemlék templomunk, több mint 800
   éves faldarabokkal.  A  hívek nem  emlékeztek  rá, hogy  a  ministránsokon
   valaha  is  lett   volna  ministránsruha.  Most   varrattam  néhányat.   A
   fiatalasszonyok megígérték, hogy  a mosást vállalják.  A gyerekek  olyanok
   voltak benne mint az angyalok.  Mindjárt érezték, hogy komolyabban kell  a
   liturgikus ruhákban viselkedni. Bevallom, nekem is jó érzés volt, hogy nem
   civil ruhában szolgálnak mellettem. Annak idején én is így kezdtem.
   István atya