[Evangelium] 2008-02-22

[evangelium at communio.hu]

   2008. február 22. - Péntek

   Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,  megkérdezte
   tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt  válaszolták:
   "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van,  aki Illésnek, mások Jeremiásnak  vagy
   valamelyik prófétának". Ő  tovább kérdezte őket:  "Hát ti, kinek  tartotok
   engem?" Simon Péter  válaszolt: "Te vagy  a Krisztus, az  élő Isten  Fia".
   Erre Jézus azt  mondta neki: "Boldog  vagy, Simon, Jónás  fia, mert nem  a
   test és a  vér nyilatkoztatta  ki ezt neked,  hanem az  én mennyei  Atyám.
   Ezért mondom  neked, hogy  te Péter  vagy, és  én erre  a sziklára  építem
   Egyházamat, s a pokol kapui nem  vesznek erőt rajta. Neked adom a  mennyek
   országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is,
   és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
   Mt 16,13-19

   Elmélkedés:

   Az apostoloknak  egykor  feltett  kérdés ma  nekünk  szól:  kinek  tartjuk
   Jézust? Mi pedig személyesen Jézushoz fordulunk: Ki vagy te, Urunk?  Jézus
   pedig a mai nagyböjti pénteken szenvedő arcát mutatja nekünk,  letekintvén
   a keresztről. Arca, amely máskor mosolyogva tekintett a gyermekekre,  most
   fájdalomtól gyötört. Arca, amely szánalommal tekintett a szenvedőkre, most
   eltorzul a szenvedéstől. Arca, amely mindig irgalmasságot és  megbocsátást
   sugárzott  a   bűnösök  felé,   most  értetlenséget   tükröz  az   emberek
   részvétlensége miatt.  Jézus  nem rejti  el,  nem takarja  el  senki  elől
   szenvedő arcát, mert  csak ezt  a szenvedő arcot  szemlélve érthetem  meg,
   hogy ő a megváltóm.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Megfeszített és föltámadt  Urunk! Taníts meg  minket arra, hogyan  küzdjük
   meg a  mindennapi  élet harcait,  és  így teljesebbé  váljon  életünk.  Te
   türelmesen  és  alázatosan   viseled  az  emberi   élet  terheit,   miként
   kereszthalálod és szenvedésed kínjait.
   Segíts, hogy  napi  fájdalmainkat és  konfliktusainkat,  mint  növekedésre
   kapott lehetőségeket  fogadjuk, és  így egyre  hasonlóbbá váljunk  Hozzád.
   Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy
   Te támogatsz.