[Evangelium] 2008-02-21

[evangelium at communio.hu]

   2008. február 21. - Csütörtök

   Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak:  "Volt
   egy gazdag ember.  Bíborba és patyolatba  öltözködött, és mindennap  dúsan
   lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag  kapuja
   előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a
   gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a  kutyák
   jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok  Ábrahám
   kebelére vitték. A gazdag  is meghalt, és  eltemették. A pokolban,  amikor
   nagy kínjai közt  feltekintett, meglátta messziről  Ábrahámot és a  keblén
   Lázárt. Felkiáltott: Atyám,  Ábrahám! Könyörülj rajtam!  Küldd el  Lázárt,
   hogy ujja  hegyét  vízbe  mártva hűsítse  nyelvemet.  Iszonyúan  gyötrődöm
   ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél rá, hogy  milyen
   jó dolgod volt életedben,  Lázárnak meg mennyi jutott  a rosszból. Most  ő
   itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
   nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne  tudjon,
   se onnét  ne tudjon  hozzánk átjönni  senki. Akkor  arra kérlek,  atyám  -
   kiáltotta újra -, küldd  el őt atyai házunkba,  ahol még öt testvérem  él.
   Tegyen bizonyságot  előttük,  nehogy  ők  is  ide  jussanak  a  gyötrelmek
   helyére. Ábrahám  ezt felelte:  Van Mózesük  és vannak  prófétáik.  Azokra
   hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha  valaki,
   a halottak közül  elmenne hozzájuk, bűnbánatot  tartanának. Ő azonban  így
   felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak
   közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
   Lk 16,19-31

   Elmélkedés:

   Az adakozást, a szegényeken való  segítést állítja elénk a mai  evangélium
   példabeszéde. Két tévedésre érdemes  ezzel kapcsolatban odafigyelnünk.  Az
   egyik tévedés szerint csak  a gazdagok tudnak  segíteni a szegényeken.  Ez
   valójában nem így  van. Sőt  a szegényebbek, akik  maguk sem  bővelkednek,
   jobban átérzik a  nélkülözők helyzetét,  mint a gazdagabbak,  akik el  sem
   tudják képzelni, hogy valamiben hiányt szenvednek. A másik tévedés szerint
   a jótékonykodás lehetőség  számunkra, hogy  kifejezzük együttérzésünket  a
   szegényekkel. Valójában  nem lehetőségről  van szó,  hanem  kötelességről.
   Emberi és keresztény kötelességről, amelyet a nagyböjt folyamán  különösen
   is gyakorolnunk kell.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Tegyük jóvá, amit tudatlanságunkban vétkeztünk,
   nehogy váratlanul érjen minket a halál órája.
   Akkor már hiába keresünk rá módot,
   nem lesz már időnk bűnbánatra.
   Tekints ránk, Istenünk, könyörülj rajtunk;
   megbántottunk, Urunk, téged.
   Segíts rajtunk, üdvözítő Istenünk,
   szent neved dicsőségéért, Urunk, szabadíts meg minket.