[Evangelium] 2008-02-20

[evangelium at communio.hu]

   2008. február 20. - Szerda

   Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát  és
   bizalmasan közölte velük: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az  Emberfiát
   a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd  kiszolgáltatják
   a pogányoknak,  megcsúfolják,  megostorozzák  és  keresztre  feszítik,  de
   harmadnapra feltámad."
   Ekkor odalépett  hozzá a  Zebedeus-fiúknak (Jakab  és János  apostoloknak)
   anyja, fiaival  együtt, és  leborult előtte,  hogy kérjen  valamit.  Jézus
   megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő azt felelte: "Intézd úgy, (Uram,)  hogy
   az én két  fiam országodban melletted  üljön: az egyik  jobbodon, a  másik
   pedig bal oldaladon." Jézus így  válaszolt nekik: "Nem tudjátok, hogy  mit
   kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
   ki kell innom?" "Készek vagyunk!" - felelték. Jézus erre így folytatta: "A
   szenvedések kelyhét  velem  együtt  kiisszátok  majd.  De  hogy  ki  üljön
   mellettem jobb és bal felől,  azt nem én döntöm  el. Azok ülnek majd  ott,
   akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
   Amikor a többi  tíz (apostol)  ezt meghallotta,  méltatlankodni kezdett  a
   testvérpár viselkedése  miatt.  Jézus magához  hívta  őket, és  így  szólt
   hozzájuk: "Tudjátok,  hogy a  pogányoknál hogyan  hatalmaskodnak a  vezető
   emberek: akinek  nagyobb a  rangja, érezteti  a hatalmát.  Nálatok ne  így
   legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni,  legyen a szolgátok! És aki  első
   akar lenni, legyen  a cselédetek! Az  Emberfia sem azért  jött, hogy  neki
   szolgáljanak,  hanem  hogy  ő  szolgáljon  másoknak,  és  odaadja   életét
   váltságul mindenkiért."
   Mt 20,17-28

   Elmélkedés:

   Miközben Jézus közelgő  halálára készíti fel  övéit, az apostolok  egészen
   máson járatják az eszüket. Hatalomra vágyakoznak. Nem csak Jakab és János,
   akik anyjukkal azért lobbiznak  Jézusnál, hogy kitűntető helyet  kapjanak,
   hanem a többi  tíz is,  akik nem  akarnak lemaradni  a dicsőségről,  ezért
   beszállnak a versengésbe. És persze ne gondoljuk, hogy mi különbek vagyunk
   az apostoloknál!  Minket  is megkísért  a  gondolat, hogy  együtt  legyünk
   Jézussal a  dicsőségben,  de  csak a  dicsőségben.  Lehetőleg  ne  kelljen
   végigjárni a szenvedés  útját, ne  kelljen ott lennünk  a keresztúton,  ne
   kelljen  szembenéznünk  a  nehézségekkel.  És  talán  mi  is  elfutunk  az
   apostolokkal együtt,  amikor elérkezik  a szenvedés  órája. A  szenvedésé,
   amelyen keresztül vezet az egyedüli út a feltámadás dicsőségébe.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat  az
   embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg.
   Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi
   megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.