[Evangelium] 2008-02-18

[evangelium at communio.hu]

   2008. február 18. - Hétfő

   A hegyi beszédben  Jézus így szólt  tanítványaihoz: "Legyetek  irgalmasok,
   amint mennyei Atyátok is irgalmas.  Ne mondjatok ítéletet senki fölött,  s
   akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne  ítéljetek el senkit, s akkor  titeket
   sem ítélnek el. Bocsássatok meg,  és nektek is megbocsátanak. Adjatok,  és
   akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel  mérnek
   öletekbe. Mert amilyen  mértékkel ti mértek,  olyannal mérnek majd  nektek
   is."
   Lk 6,36-38

   Elmélkedés:

   Emberként oly sokszor vagyunk  szűkkeblűek vagy késlekedünk, amikor  arról
   van szó,  hogy  másoknak  meg kellene  bocsátanunk.  Ezzel  szemben  Isten
   végtelenül irgalmas, nem  méricskél és nem  késik megbocsátani. A  tékozló
   fiú történetében az egyik legmegindítóbb pillanat az, amikor az irgamas és
   megbocsátó atya  fia  felé szalad.  Így  közeledik hozzánk  is  határtalan
   megbocsátásával  Isten,   s   nekünk  így   kellene   embertársaink   felé
   kifejeznünk, hogy készek vagyunk elfelejteni mindent, amivel megbántottak.
   Miként  lelki  örömet  érzünk  az  isteni  irgalmasságot  megtapasztalván,
   ugyanúgy embertestvéreink is örvendeznek, ha irgalmasan fordulunk feléjük.
   A megbocsátás a lelki nyugalom mellett a lélek örömét is eredményezi.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Krisztus-keresés
   Kiknek osztatik ki égi malaszt étke?
   Lesd szavam, tanuld meg! Nem a tunya népre!
   Nem kik városokban, mint a zsinagógán,
   Nagy világi rangban pompáznak palotán.
   Arra, Krisztus után ki jár pusztaságba!
   Föl nem fuvalkodó lel majd Krisztusára!
   Ilyenekhez Isten Igéje tisztán szól,
   nem világról, kincsről: hanem Mennyországról.
   Szent Ambrus