[Evangelium] 2008-02-15

[evangelium at communio.hu]

   2008. február 15. - Péntek

   A hegyi beszédben  Jézus így  szólt tanítványaihoz: Ha  igaz voltotok  nem
   múlja felül az írástudókét és a  farizeusokét, nem juthattok be a  mennyek
   országába. Hallottátok, hogy a  régieknek ezt mondták:  "Ne ölj!" Aki  öl,
   méltó az ítéletre. Én  viszont azt mondom nektek,  hogy méltó az  ítéletre
   mindaz,  aki  haragszik  testvérére.  Aki  azt  mondja  testvérének:   "Te
   esztelen!",  méltó  a  főtanács  ítéletére.  Aki  pedig  azt  mondja:  "Te
   istentelen!", méltó  a  kárhozat  tüzére. Ha  tehát  ajándékot  akarsz  az
   oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami  panasza
   van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki
   testvéreddel.  Csak  azután  térj   vissza,  hogy  bemutasd   áldozatodat!
   Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor  még úton vagy vele,  nehogy
   átadjon a bírónak,  a bíró pedig  a börtönőrnek, és  a börtönbe  vessenek.
   Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg  nem
   fizeted.
   Mt 5,20-26

   Elmélkedés:

   Jézus korában a farizeusok számítottak a leginkább vallásos csoportnak.  A
   nép  körében  arról  voltak  ismertek,   hogy  a  vallási  törvényeket   a
   legmesszebbmenőkig megtartják.  Bár  az emberek  tisztelték  őket  emiatt,
   Jézus mégsem volt elégedett vallásos magatartásukkal, mert sokszor csak  a
   parancsok külső megtartására törekedtek, s  nem állt szívükhöz közel  azok
   tartalma.  Jézus  rögtön  észrevette,  hogy  inkább  keresték  az  emberek
   tetszését, mint Istenét.
   Jézus  azt  szeretné,  hogy   e  látszat-vallásosságot  felülmúlja  az   ő
   tanítványainak a  vallásos magatartása.  Az ő  követői ne  csupán a  külső
   cselekedetekre figyeljenek, hanem gondolataikra  és szívük szándékára  is.
   Az igazi vallásosság mozgatórugója csak  az Isten iránti őszinte  szeretet
   lehet.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   A kereszt himnusza
   Most minden földi szenvedés
   dicsérje az Urat:
   Dicsérje Őt szegénység és száműzetés,
   Dicsérje Őt csalódás, kitagadottság, hontalanság,
   Dicsérje Őt oltatlan szomj és nyugtalanság.
   Dicsérje Őt fénnyel tusázó kincs elme,
   Dicsérje Őt a Természet sötét gyötrelme...
   Dicsérje Őt szeretet kínja: szent és drága.
   Dicsérje Őt a lélek árvasága.
   Dicsérje Őt a lelki börtön, szellemek fogsága.
   Dicsérje Őt a bűnnek mardosása.
   Dicsérje Őt a bűnbánóknak sóhaja.
   Dicsérje Őt múlások vontatott jaja.

   Dicsérje Őt halál keserves végcsapása is...
   Mert boldog lett a földi kín:
   beléje szeretett
   a Szeretet...
   Íme a Kereszt fája, min
   a világ Üdve megfeszíttetett...
   (Gertrud von Le Fort)