[Evangelium] 2008-02-11

[evangelium at communio.hu]

   2008. február 11. - Hétfő

   Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az
   Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és  helyet
   foglal dicsőséges trónusán,  akkor minden nemzet  összesereglik előtte,  ő
   pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a
   kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.  Azután
   a király így szól a jobbján állókhoz: "Jöjjetek, Atyám áldottai,  vegyétek
   birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és
   ti ennem adtatok; szomjas voltam, és  ti innom adtatok; idegen voltam,  és
   ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és  ti
   fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!"
   Erre megkérdezik tőle az igazak:  "Uram, mikor láttunk téged éhezni,  hogy
   enni adtunk volna  neked, vagy  szomjazni, hogy inni  adtunk volna?  Mikor
   láttunk  idegenként,  hogy  befogadtunk   volna,  vagy  ruhátlanul,   hogy
   betakartunk volna  téged?  Mikor  láttunk  betegen  vagy  börtönben,  hogy
   meglátogattunk volna?" Akkor a király  így felel: "Bizony, mondom  nektek:
   Amit e legkisebb  testvéreim közül  eggyel is  tettetek, velem  tettétek!"
   Ezután a balján állókhoz szól: "Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az  örök
   tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és  nem
   adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és
   nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam  és
   börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!"
   Erre ők is megkérdezik: "Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy  szomjazni,
   idegenként vagy  ruhátlanul, betegen  vagy börtönben,  és nem  siettünk  a
   segítségedre?" Ő pedig ezt feleli majd nekik: "Bizony, mondom nektek: Amit
   e legkisebbek egyikével nem tettetek,  velem nem tettétek!" Ezek akkor  az
   örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
   Mt 25,31-46

   Elmélkedés:

   Az imádság  és  a testi  önfegyelmezés  mellett a  szegények  segítése  is
   hozzátartozik a böjti időhöz  a keresztény ember  számára. A szegények  és
   rászorulók segítésének célját  egészen új távlatba  állítja Jézus,  amikor
   arról beszél, hogy minden ilyen segítséget és támogatást személyesen  neki
   teszünk. Aki pedig ezt elmulasztja, tulajdonképpen Jézustól tagadja meg  a
   segítséget. A dolog még komolyabbra fordul akkor, amikor ráébredünk,  hogy
   mindezen az üdvösségünk, az örök életünk múlik. Talán szükségünk van annak
   az új látásmódnak az elsajátítására, amely a szeretet szemével meglátja  a
   szükséget szenvedőkben Jézus arcát.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, Jézus, édesanyád  közbenjárása által  kérem tőled  azt a  kegyelmet,
   hogy egész életemben  hű maradhassak  hozzád. A hűség  kegyelmét add  meg,
   amely erősebb a halálnál, és a síron túl is él.
   Apostolodnak  lenni  valami  egészen  mást,  sokkal  többet  jelent,  mint
   elszálló lelkesedést, átmeneti  elfoglaltságot. Add,  hogy ezt  mindjobban
   megértsem!
   Kitartó odaadásra van itt szükség!  Ezt az odaadó lelkületet pedig  komoly
   életprogrammal kell ébren  tartani, hogy a  veled való szoros  kapcsolatom
   egy pillanatra se szűnjék meg!
   És ha este fáradtan  tekintek vissza napi  munkámra, küldd rám  áldásodat,
   töltsd el szívemet új örömmel!
   Szítsa lángra újra a belőled  áramló erő buzgalmam hamvadó parazsát,  hogy
   világító fáklyaként éljek, hűségesen a körülöttem terjedő sötétségben!


   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (13.)
   Átment rajtam egy  úthenger. A  közömbösség és  az érdektelenség  vezette.
   Aztán mindjárt hátramenetbe  kapcsolt, hogy még  rám tolasson a  biztonság
   kedvéért, de ezt már bolond lennék megvárni. Miután átvettem a  plébániát,
   többen figyelmeztettek,  hogy számítsak  rá, hogy  az emberek  nem  nagyon
   akarnak részt venni semmiben. Hát, erre nem számítottam.
   A hétvégén megvolt  az Emmausz  kurzus. El is  jöttek rá  öten. Többen  is
   jelentkeztek persze, de volt aki beteg lett, "a másik szántóföldet vett, a
   harmadik meg  ökröt",  hogy Jézus  példabeszédét  idézzem. Persze  úgy  is
   felfoghatom a dolgot, hogy hurrá, volt 5 ember! Az úthengeres tolatás  meg
   úgy jön ide, hogy két hét  múlva lesz egy hasonló hétvégi  lelkigyakorlat:
   Fülöp-kurzus. Ha most nem  kelek föl, ugyanez lesz  az eredmény, s  megint
   átmegy rajtam a gép,  pedig jobb volna, ha  autópályát építeni valahol  az
   országban.
   Tudnom  kell,  hogy  mi  az  oka  a  csekély  érdeklődésnek.  Talán  kevés
   információt adtam. Vagy a másik  oldal azt érezte, hogy kevés  információt
   kapott. Ezen még tudok javítani a  következő összejövetel előtt. De az  is
   lehet, hogy az ilyen  lelki programokra még nem  érett a plébánia népe.  A
   sivatagban nem kell  mindjárt toronyház építéssel  kezdeni, elég csak  egy
   fabódé. Vagy egy  lombsátor. A fokozatosság  elve mindenképpen szem  előtt
   tartandó tehát. Vagy keveset imádkoztam  a cél érdekében? Ezen is  könnyen
   tudok javítani. És a  ti segítségeteket is  tudom kérni, kedves  barátaim!
   Mert a helyi érdektelenek nem tudják,  hogy nem vagyok egyedül, hanem  egy
   szépszámú imádkozó közösség áll  a hátam mögött. Mert  ha ti velem  együtt
   nekiálltok imádkozni, akkor  közülünk hárman is  jutnak a plébánia  minden
   hívőjére 0-100 éves korig, de még a kutyáikra is. De vigyázat! Ne  legyünk
   elbizakodottak!  Nem  várhatom  az   imától,  hogy  egy  csapásra   minden
   megváltozik! Ti gondolhattok többre is,  én 10 személlyel is  megelégszem.
   Vagy inkább legyen annyi, amennyit a jó Isten akar!
   Az is  a  tanulságok közé  tartozik,  hogy az  egyszeri  programoktól  nem
   érdemes túl sokat várni.  Egy kezdő impulzust,  lendületet adhatnak, de  a
   rendszeres  programok   talán   eredményesebbek  lehetnek.   De   elég   a
   töprengésből! Az én dolgom  a magvetés, a növekedést  Isten adja. Már  nem
   kell bátorítani a felkelésre. Megtettem. Inkább imádkozzatok velem együtt,
   hogy Isten adjon növekedést, ha akar!
   István atya