[Evangelium] 2008-02-10

[evangelium at communio.hu]

   2008. február 10. - Nagyböjt 1. vasárnapja

   Abban  az  időben:  A  Lélek  a  pusztába  vitte  Jézust,  hogy  a   sátán
   megkísértse.
   Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá  a
   kísértő és  így  szólt: "Ha  Isten  Fia vagy,  mondd,  hogy ezek  a  kövek
   változzanak kenyérré!" Jézus ezt felelte: "Írva van: Nemcsak kenyérrel  él
   az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik."
   Ezután a  szent  városba  vitte  őt  a  sátán,  és  a  templom  oromzatára
   állította. Így szólt: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva  van:
   Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön  hordozzanak téged, hogy kőbe  ne
   üsd a lábadat!"  Jézus ezt  válaszolta: "De az  is írva  van: Ne  kísértsd
   Uradat, Istenedet!"
   Végül egy igen  magas hegyre  vitte őt a  sátán. Megmutatta  neki a  világ
   valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: "Ezt mind neked
   adom, ha  leborulsz  és  imádsz  engem!"  Ekkor  Jézus  azt  mondta  neki:
   "Takarodj, sátán! Mert  írva van:  Uradat, Istenedet imádd,  és csak  neki
   szolgálj!"
   Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.
   Mt 4,1-11

   Elmélkedés:

   Középen
   Aki látta A Passió című filmet, Mel Gibson 2004-ben bemutatott  nagysikerű
   alkotását, bizonyára nem felejtette el,  hogy a film azzal kezdődik,  hogy
   az Olajfák-hegyén  imádkozó Jézus  hirtelen  és határozott  mozdulattal  a
   Kísértőt jelképező  kígyó fejére  tapos.  Mielőtt tehát  Jézus  megkezdené
   szenvedését és  keresztútját, még  egyszer megkísérti  őt a  Gonosz,  hogy
   eltérítse  őt   a   mennyei   Atya   akaratától,   a   megváltás   művének
   beteljesítésétől,   de   Jézus   ellenáll   a   kísértésnek.   A   kísértő
   megjelenítésével a film nem jár mesze az igazságtól, még akkor sem, ha  az
   evangéliumok nem  említik kifejezetten  jelenlétét. Máté,  Márk és  Lukács
   evangélista leírása  szerint  az  utolsó vacsorát  követően  Jézus  kiment
   tanítványaival az  Olajfák-hegyére,  a  Getszemáni  nevű  kertbe.  Mielőtt
   elfogták volna így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a
   kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te" (Mt 26,39; vö.:
   Mk 14,36;  Lk 22,42).  Jogosan  értelmezhetjük ezt  az  imát úgy,  hogy  a
   szenvedések elől való menekülés gondolatát a Kísértő ébresztette Jézusban.
   Ezen értelmezést alátámasztja az is, hogy a virrasztani nem tudó és elalvó
   apostoloknak a  következőt  mondja: "Virrasszatok  és  imádkozzatok,  hogy
   kísértésbe ne essetek!" (Mt 26,41; Mk 14,38; Lk 22,46).

   A jelenetet azért idéztem fel,  hogy világosan lássuk: Jézusnak az  utolsó
   pillanatig meg kellett küzdenie a  Kísértővel, aki állandóan el akarta  őt
   téríteni küldetésétől. Ez a küzdelem a kezdetektől fogva zajlott,  ahogyan
   erről a mai evangéliumban olvastunk. Nagyböjt 1. vasárnapjának evangéliumi
   részlete Jézus megkísértéséről  szól, ami  nyilvános működését  megelőzően
   történt. Mindhárom kísértésnél arról van szó, hogy Jézus önmagát  helyezze
   a középpontba és ne az Atyát. Az első kísértés így szól: "Mondd, hogy ezek
   a kövek változzanak kenyérré!" (Mt 4,3).  A kérés hátterében az áll,  hogy
   Jézus  önmaga   táplálására  gondoljon,   gondoskodjon  a   maga   számára
   ennivalóról, és ne bízzon az Isteni Gondviselésben. Másodszorra ezt mondja
   a Gonosz: "Vesd le magad!" (Mt 4,6). Mintha csak ezt mondaná: Mutasd  meg,
   hogy ki vagy valójában! Mutasd meg, hogy milyen képességekkel rendelkezel!
   Ha az Úr engedelmeskedne és levetné magát a templom tetejéről, ez Istentől
   való  elszakadást  jelentene,  s  azt,  hogy  Jézus  az  Atya   akaratától
   függetlenül,  az  Ő   szándékát  semmibe  véve   cselekedne.  A   harmadik
   kísértésnél hatalmat  és dicsőséget  ígér a  Sátán. Ha  Jézus elfogadná  a
   Sátán által  felkínált  hamis  hatalmat  és  dicsőséget,  ezzel  lemondana
   valódi,   isteni   hatalmáról   és   dicsőségéről.   A   három    kísértés
   visszautasításával Jézus kifejezésre juttatja,  hogy nem akarja önmagát  a
   középpontba helyezi,  hanem a  mennyei Atyának  engedelmeskedik,  mégpedig
   egyedül Őneki hajlandó engedelmeskedni.

   A három  kísértés azt  mutatja, hogy  Jézus is  megkísérthető,  sebezhető,
   ugyanakkor  a   Szentlélek   segítségével   vissza   lehet   utasítani   a
   kísértéseket. Ez a tanítás azért fontos számunkra, mert mi is nap mint nap
   megküzdünk a kísértésekkel. A Gonosz  szinte állandóan arra indít  minket,
   hogy önmagunkat állítsuk a középpontba és ne Istent. Ezeket a kísértéseket
   sokszor még felismernünk  is nagyon  nehéz, hát  még visszautasítani!  Sok
   családfő  fejében  megfordul  a  gondolat:  "Gondoskodnom  kell   családom
   megélhetéséről." Ezt  hangoztatván  a  jó  anyagi  feltételek  biztosítása
   érdekében sokan még  a vasárnapi  munkát is elvállalják.  Az anyagi  javak
   megszerzése így  fontosabbá  válik,  mint a  lelki  javak  megszerzése.  A
   nagyböjti idő  éppen  azt  a  célt  szolgálja,  hogy  odafigyeljünk  saját
   lelkünkre!

   A túlzott önbizalom szintén kísértés. "Ki, ha én nem?" - mondjuk. "Majd én
   megmutatom! Mindenre képes  vagyok! Isten nem  kell semmihez, mindent  meg
   tudok egyedül  is tenni!"  Az uralkodási  és birtoklási  vágy az  emberben
   elhomályosítja annak tudatát, hogy Isten az egész világ Ura, és Őt  illeti
   meg a dicsőség. A  böjti időszak lehetőséget ad  nekünk, hogy újra  Istent
   állítsuk életünk középpontjába.

   És itt van még  a kísértés, hogy mindig  csak magunknak gyűjtsünk.  Mindig
   csak magunkra gondoljunk és  magunkról gondoskodjunk. A nagyböjt  megállít
   minket és felszólít,  hogy adakozzunk,  tegyünk jót  másokkal és  segítsük
   adományainkkal a szegényebbeket!

   Láthatjuk tehát, hogy a kísértések visszautasítása Jézus esetében is és  a
   mi esetünkben  is azt  jelenti, hogy  újra Isten  kerüljön a  középpontba.
   Lássuk be: mi is  sebezhetőek, mi is  megkísérthetőek vagyunk, de  ahogyan
   Jézus, ugyanúgy  mi is  képesek vagyunk  ellenállni a  rossznak és  tudunk
   engedelmeskedni Istennek. Ebben segítsen minket az, hogy a nagyböjtben még
   többet imádkozunk és megnyítjuk szívünket a szegények felé!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Adj nekem, Istenem,  gyermeki szívet, hogy  higgyek, gyöngéd szívet,  hogy
   szeressek; erős szívet, hogy bátran cselekedjem!
   Adj gyermeki hitemhez biztonságérzetet, nyugalmat, a szerető gyöngédséghez
   tisztaságot  és  bensőséget,   a  férfias   tetterőhöz  alázatosságot   és
   bizakodást!
   Ha mindezt megadtad nekem, ezzel már  elég gazdag vagyok, s minden  imámat
   meghallgattad.