[Evangelium] 2008-02-08

[evangelium at communio.hu]

   2008. február 8. - Péntek

   Keresztelő János tanítványai  egyszer Jézushoz  járultak, és  megkérdezték
   tőle: "Miért  van az,  hogy mi  és a  farizeusok gyakran  böjtölünk, a  te
   tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?" Jézus így felelt nekik:  "Vajon
   szomorkodhat-e a násznép,  amíg velük  van a vőlegény?  Eljönnek a  napok,
   amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek."
   Mt 9,14-15

   Elmélkedés:

   Jézus egyértelmű választ ad János tanítványainak azzal kapcsolatban,  hogy
   saját követői  miért nem  tartanak  böjtöt: még  nem  jött el  a  böjtölés
   időszaka számukra. A mi számunkra  viszont eljött, hiszen arra  készülünk,
   hogy elviszik  tőlünk  a  mi  Urunkat.  Erőszakkal  viszik  el,  s  ő  nem
   ellenkezik. Megalázzák, de ő nem akar  bosszút állni. Elítélik, pedig ő  a
   legártatlanabb minden ember  közt. Kegyetlenül viselkednek  vele, pedig  ő
   mindenkin megkönyörült.  Jézus  tudta, hogy  egyszer  eljön majd  az  idő,
   amikor odaadja életét a megváltásunkért. Ez az ő ideje, a megváltás ideje,
   az önfeláldozás órája, a kegyelem ideje minden ember számára.
   Az én számomra most érkezett el a bűnbánat és a megtérés ideje.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   A kereszt útján,
   gyermekeim,
   csak az első lépés nehéz.
   Legnagyobb keresztünk
   nem maga a kereszt,
   hanem az, hogy félünk tőle.
   Nincs meg a bátorságunk,
   hogy hordozzuk,
   jóllehet tudjuk
   s tapasztaljuk,
   hogy kikerülni
   nem lehetséges;
   utolér bennünket.
   Vianney Szent János