[Evangelium] 2008-02-07

[evangelium at communio.hu]

   2008. február 7. - Csütörtök

   Amikor Péter apostol megvallotta,  hogy Jézus a Messiás,  akkor az Úr  így
   szólt a tanítványokhoz: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének,  a
   főpapok és az  írástudók elutasítják, megölik,  de harmadnapra  feltámad."
   Majd így szólt mindnyájukhoz: "Aki  utánam akar jönni, tagadja meg  magát,
   vegye föl mindennap  a keresztjét,  és úgy  kövessen engem!  Mert aki  meg
   akarja menteni életét, elveszíti azt.  De aki elveszíti életét  énmiattam,
   megmenti azt. Mit  használ az embernek,  ha a egész  világot megnyeri  is,
   önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?"
   Lk 9,22-25

   Elmélkedés:

   Egyházunk liturgiája nem  játszik velünk zsákbamacskát,  hanem mindjárt  a
   nagyböjt kezdetén elárulja, hogy ez az időszak a szenvedő Krisztussal való
   találkozás  ideje.  Az   evangéliumok  szerint   Jézus  háromszor   beszél
   előzetesen apostolainak és  tanízványainak a rá  váró szenvedésekről és  a
   halálról. Ő tehát félkészül erre, de mindeközben övéi nem értik szavait, s
   úgy tűnik, hogy  meglepetésként éri  őket, amikor  mesterüket elfogják  és
   keresztre feszítik.
   A nagyböjt  a  lelki  felkészülésre  ad  nekünk  időt.  Időt  ad,  hogy  a
   keresztúton haladó Jézushoz csatlakozzunk, s felvegyük saját keresztünket.
   Miként Jézus számára a szenvedésen és  a halálon keresztül vezett az út  a
   feltámadás dicsőségébe, ugyanígy a mi is a halálon át juthatunk el az örök
   életre.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk  hivatva,
   hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk.
   És minden  egyes  tagnak öröktől  fogva  meghatároztad a  maga  feladatát,
   számolva minden ember adottságával.
   Ebben a rendben  örök előrelátásoddal részemre  is kijelöltél egy  helyet,
   ahol szolgálnom kell.
   Uram,  készen  állok  erre  a  szolgálatra!  Kívánj  tőlem  akár  csöndes,
   hangtalan munkát,  akár  hősi elszántságot,  nagy  áldozatokat:  követlek,
   Uram!