[Evangelium] 2008-02-03

[evangelium at communio.hu]

   2008. február 3. - Évközi 4. vasárnap

   Abban az  időben:  Jézus,  látva  a  tömeget,  fölment  a  hegyre,  leült,
   tanítványai pedig köréje  gyűltek. Akkor szólásra  nyitotta ajkát, és  így
   tanította őket:
   "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
   Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
   Boldogok, akik  éhezik és  szomjazzák az  igazságot, mert  ők  kielégítést
   nyernek.
   Boldogok az  irgalmasok,  mert nekik  is  irgalmaznak. Boldogok  a  tiszta
   szívűek, mert meglátják Istent.
   Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
   Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak  titeket és üldöznek, ha  hazudozva
   mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
   Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben."
   Mt 5,1-12a

   Elmélkedés:

   Boldogság gyere haza
   Már hetek  óta nap  mint nap  szerepel a  híradásokban, hogy  az  Amerikai
   Egyesült   Államokban   elnökválasztásra   készülnek.   Az   elnökjelöltek
   végigjárják a  nagyvárosokat,  hogy találkozzanak  a  választópolgárokkal.
   Főként egy női és  egy színesbőrű elnökjelöltről  szólnak a hírek,  hiszen
   bármelyikük megválasztása rendkívülinek  számít, mert  ezidáig csak  fehér
   származású férfiak voltak az ország élén elnökök. Az elnökség  elnyerésére
   vágyók  mindenütt  beszédeket   tartanak  szimpatizánsaiknak,   ugyanakkor
   igyekeznek elnyerni a  bizonytalankodók bizalmát  is. Értelemszerűen  csak
   olyan dolgokat mondanak  és ígérnek,  ami tetszik az  embereknek, s  ennek
   köszönhetően mindenki lelkesen és boldogan  tapsolja meg őket. Más  kérdés
   persze, hogy a  szép szavakból  és ígéretekből mi  fog majd  megvalósulni.
   Bizonyára még egyetlen elnökjelölt sem ígért háborút a népnek, de mégis az
   utóbbi időben  szinte minden  amerikai elnök  belekezdett egy  háborúba  a
   világ valamelyik  pontján.  A népszerűség  érdekében  jelöltként  mindenki
   olyan  dolgokat  és   intézkedéseket  ígér,   amelyek  jobbra   fordítják,
   boldogabbá teszik  az  emberek életét.  Az  emberek pedig  el  is  hisznek
   mindent, ami a boldogság elérésével kecsegtet.

   A mai evangéliumban arról hallottunk,  hogy Jézus beszédet tart a  népnek.
   Nem politikai beszéd ez,  de az a célja,  hogy megnyerje az embereket.  Az
   imént  felolvasott  rész  az  ún.   Hegyi  beszédből  való,  amely   Jézus
   tanításának összefoglalása, s útmutatást ad arra vonatkozólag, hogy miként
   lehetünk  Isten  Országának  részesei.  A  beszéd  a  Nyolc   boldogsággal
   kezdődik, s annak minden bizonnyal legfontosabb része. Ezt követően  Jézus
   szól  még  a   törvénytiszteletről,  a  megbékélésről,   az  esküről,   az
   ellenségszeretetről, a  böjtről,  az  ítélkezésről és  az  Istenbe  vetett
   bizalomról.  Az  imádságról  szólva  pedig  megtanítja  a  Miatyánkot.  Az
   evangélista a következőképpen írja le a beszéd fogadtatását és hatását: "A
   néptömegek le voltak nyűgözve Jézus tanításától, mert úgy tanította  őket,
   mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók" (Mt 7,28-29).

   A mai ember  persze inkább attól  ámul el, hogy  Jézus egykori  hallgatóit
   lenyűgözte egy olyan  beszéd, amely  a boldogságnak egy  nem éppen  könnyű
   útját ígérte. Mert  az még  világos, hogy mindenki  a boldogság  elérésére
   törekszik, de a boldogsághoz  vezető utat sokféleképpen lehet  elképzelni.
   Annak idején a  boldogságra vágyva  egy egész  nemzedék énekelte  Cserháti
   Zsuzsával, hogy "Boldogság gyere haza,  késő van gyere haza, honnan  jössz
   nem érdekel! Gyere haza csak ennyi kell!", de sajnos a boldogság  valahogy
   mégsem jött haza.

   Hogyan  képzeljük  el  a  boldogságunkat?  Legyen  szép  a  családi  élet,
   szeressék egymást és  gyermekeiket a házastársak,  legyenek szófogadóak  a
   gyerekek, a  szülőknek legyen  biztos  munkahelyük, legyen  anyagi  jólét,
   legyen minél több pénz, fizetés, kereset. Jézus viszont egyiket sem ígéri.
   Ő éppen az ellenkezőjéről  beszél. Nem a  gazdagokat, hanem a  szegényeket
   tartja boldognak.  S  ezt  még  fokozza azzal,  hogy  boldognak  nevezi  a
   sírókat, az éhezőket és az üldözötteket. Közben arról is beszél még,  hogy
   boldogok a szelídek,  az irgalmas  szívűek, s azok,  akik elviselik  mások
   részéről a gyalázkodást és az üldözést. Komolyan gondolja ezt? Valóban  ez
   volna  az  igazi  boldogság  útja?  Ha  az  amerikai  elnökjelöltek  ilyen
   boldogságot ígérnének manapság, aligha szavazna rájuk bárki is! Mert a mai
   ember egyáltalán nem így képzeli  el boldogságát. Sok ember gondolja  azt,
   hogy a pénz, a sok pénz, a még több pénz majd boldoggá teszi az életét. De
   hiába veti be minden erejét a pénzszerzésre, nem találja meg  boldogságát,
   sőt, valójában egyre távolabb kerül tőle.

   Mindezek fényében most arról kellene meggyőznöm a jelenlévő hallgatóságot,
   hogy válasszuk az  evangéliumi boldogságok  útját, azt  az utat,  amelyről
   Jézus beszél. De mivel félő, hogy a végén sokan csak legyintenének  egyet,
   mondván, hogy szép,  szép, de  őket bizony mégiscsak  a pénz  boldogítaná,
   ezért nem állok neki győzködni. Ehelyett inkább kérek valamit. Még évekkel
   ezelőtt egy hittanórára  bevittem a gyerekeknek  egy papírból  hajtogatott
   madarat, melyet  én  készítettem.  A gyerekek  ámulva  figyelték,  hogy  a
   papírmadár még a szárnyát  is tudta mozgatni.  Amikor mondtam nekik,  hogy
   ilyet őt  is tudnak  csinálni,  mindannyian ellenkeztek  és  lehetetlennek
   tartották.  Percekig  hiába  győzködtem  őket  szavaimmal,  hogy  mennyire
   ügyesek és tudnak ilyet, ők kitartottak amellett, hogy sose tudnának ilyen
   madárkát hajtogatni.  Ekkor aztán  előkerültek  a papírok,  s  megmutattam
   nekik, hogyan  kell.  Mozdulatról  mozdulatra  mutattam  nekik,  hogy  mit
   csináljanak, s ők lépésről lépésre utánoztak engem. A vége persze az lett,
   hogy a  néhány  perccel  korábban még  hitetlenkedő  gyereksereg  boldogan
   játszott a saját maga által hajtogatott papírmadárral. Nem egyszerűen csak
   játszott, hanem mindenki  boldogan játszott! És  ehhez a boldogsághoz  nem
   kellett  egyéb,  mint  hogy  elkezdjenek  valamit  megtenni,  valakinek  a
   mozdulatait utánozni.

   Egyszóval: nem kérem én  senkitől, hogy a  szavaim alapján elhiggye,  hogy
   tényleg az a boldogság útja, amiről Jézus beszélt az evangéliumban. Inkább
   azt kérem, hogy mindenki válasszon legalább egyet a nyolc boldogság  közül
   és kezdje  el azt  az egyet  megvalósítani. Ne  mondja senki  hitetlenkedő
   gyerek módjára,  hogy ez  lehetetlen! Ne  kételkedjünk, hanem  kezdjük  el
   utánozni azokat,  akik a  boldogságnak ezt  a Jézus  által ajánlott  útját
   választották.

   Befejezésül még  egy gondolat:  a Biblia  évének jelmondata  a  következő:
   "Boldog, aki olvassa".  Igen, aki  rendszeresen olvassa  a szentírást,  az
   megtalálja Jézust, s őt utánozva, követve megtalálja a boldogságot.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Urunk, irgalmas Isten,  adj nekünk alázatosságot,  reményt és erős  hitet!
   Add hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts  egymáshoz
   tiszta szeretetben  közelednünk,  mert  ez  minden  parancs  foglalata  és
   beteljesítése.
   Segíts, hogy a  békesség és az  egyetértés fiai lehessünk,  és így  méltók
   legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!