[Evangelium] 2008-01-29

[evangelium at communio.hu]

   2008. január 29. - Kedd

   Egy alkalommal Jézust  fölkeresték anyja és  rokonai. De nem  mentek be  a
   házba, ahol  Jézus  tanított, hanem  hívatták  őt. Akik  körülötte  ültek,
   odaszóltak Jézusnak: "Anyád és rokonaid  kint vannak, és keresnek  téged."
   Jézus azonban így válaszolt: "Ki az  én anyám? Kik az én rokonaim?"  Aztán
   végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: "Ezek
   az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem,
   nővérem és anyám!"
   Mk 3,31-35

   Elmélkedés:

   Jézus anyja  és  rokonai  nem  hagyományos  rokonlátogatásra  érkeznek.  A
   történet előzményéből kiderül, hogy  Jézus ellenfelei azt gondolják,  hogy
   az ördögűzéseiről  híres  Mester az  ördögök  fejedelmével cimborál,  s  e
   vélekedésüknek  hangot  is  adnak.  Ez  a  vélemény  juthatott  el   Jézus
   családjához, akik azonnal indulnak,  hogy hazavigyék őt. Válaszával  Jézus
   nem akarja megtagadni  rokonait, akik felültek  a hamis vádaskodásnak,  de
   kifejezésre juttatja, hogy inkább azokat tartja családjának, akik odaadóan
   figyelnek tanítására és megvalósítják azt életükben.
   Jézus nem megy  kis rokonaihoz,  hanem továbbra is  igazi barátai  körében
   marad. Talán  a mi  számunkra is  az  volna a  jó, ha  baráti  közelségben
   maradnánk vele.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mindig soknak tartjuk,
   amit mi teszünk másokért;
   ellenben amit mások tesznek érettünk,
   azt semmibe sem vesszük.
   Úgy látszik, két szívünk van:
   egy lágy, gyöngéd, engedékeny - önmagunk számára,
   és egy kemény, szigorú, zord - embertársaink számára.
   Szalézi Szent Ferenc