[Evangelium] 2008-01-20

[evangelium at communio.hu]

   2008. január 20. - Évközi 2. vasárnap

   Abban az  időben: Amikor  János látta,  hogy Jézus  közeledik feléje,  így
   szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én
   azt mondtam: Utánam  jön egy férfi,  aki megelőz engem,  mert előbb  volt,
   mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel,
   hogy megismertessem őt Izraelben."
   János azután így  folytatta tanúságtételét: "Láttam,  hogy az égből,  mint
   egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki
   küldött, hogy  vízzel kereszteljek,  az mondta  nekem: Akire  látod,  hogy
   rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én  láttam,
   és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"
   Jn 1,29-34

   Elmélkedés:

   Igaz tanúskodás
   A hamis  tanú  című  balladájában  Arany  János  elmesél  egy  történetet,
   amelyben  egy   ember  megesküszik   a  Szentháromságra,   de  még   saját
   lelkiüdvösségére is, hogy  az övé az  a darab föld,  amelyen áll.  Esküvel
   vallja, hogy igazat mond, s ha ez nem így van, akkor halálakor még a  föld
   se fogadja be testét, s lelke legyen kizárva az égből. Az esküttevő  ember
   igen ravasz volt, s előre egy kis darab saját földet tett a lába alá,  így
   szava tulajdonképpen igaz volt, amikor megesküdött rá, hogy a földjén áll.
   Esztendő múltán azonban meghalt, s a temetéskor hiába siratta négy  harang
   és dicsérte két pap,  bizony a föld  kivetette magából koporsóját.  Esküje
   tehát hamis  volt,  így  látta  ezt  az  égből  az  Isten,  mert  az  igaz
   tanúskodáshoz nem elég a szavak igazsága, hanem igaz gondolkodásnak,  igaz
   tettnek kell a kimondott szó mögött lennie. Arany János arra figyelmezteti
   olvasóit e költeményben, hogy csak igaz hittel mondjon mindenki esküt.

   Hamisan tanúkodó  emberekről  napjainkban  is  hallhatunk,  de  már  Jézus
   korában is  voltak,  s  a szentírásban  is  találkozunk  velük.  Karácsony
   másnapján  ünnepeljük  Szent  István  első  vértanút,  aki  az   Apostolok
   Cselekedetei  beszámolója  szerint  oly  meggyőzően  tanúskodott  Jézusról
   szavaival és  cselekedeteivel,  hogy  ellenfelei  "nem  tudtak  ellenállni
   bölcsességének és a  Léleknek, amely  által szólt"  (ApCsel 6,10).  Ezután
   hamis tanúk álltak elő,  akik olyan dolgot állítottak  róla, ami nem  volt
   igaz, s ami miatt halálbűntetést érdemelt (vö.: ApCsel 6,13). Ezt követően
   Szent Istvánt  megkövezték.  De  ugyanez történt  Jézussal  is.  Amikor  a
   főtanács előtt kihallgatták, szintén hamis tanúk álltak elő, akik vádolták
   őt (vö.:  Mt 26,59-60;  Mk 16,56-59.  S  bár az  ő tanúságuk  hamisága  is
   nyilvánvaló volt, mégis halálra ítélték Jézust, s az ítéletet másnap végre
   is hajtották.

   Emellett természetesen igaz tanúságtételekről is olvashatunk a  bibliában.
   Az elmúlt  vasárnap  a  mennyei Atya  igaz  tanúskodásáról  hallottunk  az
   evangéliumban, amikor Jézus  megkeresztelkedésekor ezt mondta:  "Ez az  én
   szeretett Fiam, akiben kedvem telik!" (Mt 3,17), ma pedig Keresztelő Szent
   János Jézusról tett  szintén igaz  tanúságtételét hallhattuk  az imént.  A
   Jézus megkeresztelkedése utáni napon János a népnek a következőket mondja:
   "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1,29). Majd ezzel
   folytatja beszédét: "Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá  a
   Lélek, és rajta marad. Ő az, aki Lélekkel keresztel" (Jn 1,32-33). Az Atya
   szavainak és János szavainak igazsága megmutatkozik Jézus egész életében.

   Nyilvános  működésének  három  esztendeje  alatt  mindig  Jézussal  van  a
   Szentlélek. Megkeresztelkedése után  Jézus a Lélek  indítására a  pusztába
   ment  (vö.:  Mt   4,1;  Mk  1,12;   Lk4,1),  ahol  kísértést   szenvedett.
   Megkísértése után  "a Lélek  erejében  visszatért Galileába"  (Lk4,14)  és
   elkezdi hirdetni  tanítását. Tanító  útjának  mindjárt a  kezdetén  elment
   Názáret városába,  ahol  a  szombati istentiszteleten  a  következő  részt
   olvassa fel: "Az Úr  Lelke van rajtam" (Lk  4,18). Ezzel a  bizonyossággal
   kezdi meg igehirdető útját. Érdekes,  hogy a Jézusban jelenlévő és  működő
   Szentlelket nem az emberek veszik észre elsőként, hanem az emberekben lakó
   gonosz lelkek. E rossz lelkek előbb  felismerik, hogy Jézus az Isten  Fia,
   de a  benne  lévő  erőnek  nem  képesek  ellenállni,  s  Jézus  parancsára
   elhagyják az embereket. De  nem csak az  örödögűzéseket, hanem minden  más
   csodáját is a  Szentlélek erejével teszi  a mi Urunk,  az utolsó  vacsorán
   pedig ígéretet tesz apostolainak, hogy távozása után elküldi majd számukra
   a vigasztaló Szentlelket.

   Befejező gondolatként ezen a ponton érdemes visszakanyarodnunk  Keresztelő
   János tanúságtételéhez. A Keresztelő  egyrészt azt állítja Jézusról,  hogy
   magában hordozza a Szentlelket, másrészt pedig elhozza, kiárasztja ezt  az
   embereknek, azaz Lélekkel fogja  megkeresztelni őket. A sokszor  rejtetten
   működő Lélek munkáját vesszük itt észre, aki nem csak Jézusban van  jelen,
   hanem nyilvánvalóan Jánost is eltölti, hogy igaz tanúságot tegyen. Ugyanez
   a Lélek erősíti  meg később Pünkösd  napján az apostolokat,  hogy ők is  a
   feltámadt Krisztus  igaz tanúi  és tanításának  hirdetői legyenek.  Legyen
   velünk is a Jézus által  ígért, s elküldött Lélek, hogy  mi is az Úr  igaz
   tanúi lehessünk, tanúságot téve szeretetéről az embereknek!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Egység Ura, Atya, Fiú, Szentlélek! Szüntelenül imádkozunk azért, hogy  egy
   lehessünk, ahogy  te  Egy  Isten vagy.  Atyánk  hallgasd  meg  kérésünket.
   Krisztus, gyűjts minket a te akaratod szerinti egységbe. Szentlélek,  add,
   hogy el ne lankadjunk. Ámen.
   (Az ökumenikus imahét 1. napjának imádsága)