[Evangelium] 2008-01-14

[evangelium at communio.hu]

   2008. január 14. - Hétfő

   Miután Keresztelő Jánost  elfogták, Jézus Galileába  ment, és hirdette  az
   (Isten országáról szóló) evangéliumot: "Betelt az idő, közel van az  Isten
   országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
   Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére,  András,
   akik halászok voltak, éppen hálót  vetnek a tengerbe. Jézus  megszólította
   őket: "Jöjjetek  utánam,  és  én emberhalászokká  teszlek  titeket."  Azok
   rögtön otthagyták  hálóikat,  és  követték őt.  Amikor  kissé  továbbment,
   meglátta Jakabot, Zebedeus  fiát és  testvérét, Jánost,  amint a  hálóikat
   rendezgették a  bárkában.  Őket  is  mindjárt  meghívta.  Erre  otthagyták
   apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
   Mk 1,14-20

   Elmélkedés:

   Amikor Jézus  megkezdi  nyilvános  működését  a  nép  körében  és  elkezdi
   hirdetni az Isten országáról  szóló örömhírt, azonnal tanítványokat  gyűjt
   maga köré  és  közösséget hoz  létre.  Mi azt  gondolhatnánk,  hogy  talán
   várhatott  volna  ezzel  egy  kicsit.  Ő  viszont  nem  vár.  Ahol   Jézus
   megjelenik, s  ahol elhangzik  tanítása, ott  rögtön közösség  formálódik,
   melyeknek középpontja  Jézus személye.  Ő élteti  e közösségeket,  s  azok
   minden tagját.
   Idén, a  Biblia évében,  reményeink szerint  Jézus szavának  hirdetése  és
   hallása új közösségeket teremt, s  a régieket is megújítja. Ha  meghalljuk
   hozzánk szóló szavát, ne késlekedjünk, hanem örömmel csatlakozzunk  hozzá,
   s az általa létrehozott Egyházhoz.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, én Istenem, én  Uram! Hányan vannak,  akik örömüket és  vigasztalásukat
   keresik  tebenned,  s  akiknek  kegyelmeket  és  ajándékokat   osztogatsz.
   Ellenben nagyon csekély azok száma, akik neked akarnak örömet szerezni, és
   mellőzve a maguk  érdekét, olyasvalamivel akarnak  neked kedveskedni,  ami
   áldozatukba kerül.
   Mert hiszen,  én Istenem,  tebenned ugyan  nem hiányzik  a jóakarat,  hogy
   nekünk kegyelmeket adj;  csakis mi  követünk el mulasztást  azzal, hogy  a
   kapott kegyelmeket nem használjuk fel a te szolgálatodban, s ily módon nem
   kényszeríthetünk téged arra, hogy folyton újabbakat adj.
   Keresztes Szent János


   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (11.)
   A tegnapi ünneppel lezárult  a karácsonyi időszak.  Az ünnep előtt  kicsit
   aggódva nézegettem a naptáramban, hogy  hány szentmisét is kell  tartanom.
   Igazában nem a mennyiség miatt aggódtam, hanem azért, hogy a hívek a nekik
   első  ünnepi  misén  ne  vegyék  észre,  hogy  az  nekem  már  a  sokadik.
   Karácsonykor mindig  megenyhül a  szívem, s  ilyenkor még  arra sem  tudok
   megharagudni, aki  szenteste családi  körben vetélkedőt  játszik és  éppen
   tőlem kér telefonos segítséget, hogy  mikor kezdődik az éjféli  szentmise.
   Kitől  is  kérdezhetné  meg  mástól,  mint  a  legilletékesebbtől?   Fehér
   karácsonyunk volt végre. Úgy  érzem, hogy nálunk  ez átvitt értelemben  is
   igaz, mert  lelkiekben is  fehér volt  végre. Számomra  lelkes  fiataljaim
   aranyozták be, akik  nagyon kedves dalokat  igazán gyönyörűen énekeltek  a
   betlehemes játékon és  az éjféli szentmise  előtti lelki  ráhangolódáskor.
   Hittel teli énekünk olyan részt  mozdított meg bennem, ami ritkán  szokott
   megmozdulni. Hálás  vagyok Istennek  azért,  hogy általuk  szép  ajándékot
   adott nekem az ünnepre. Tizennégy év papság után újmisés lelkesedés ébredt
   bennem. Ezt élményt a  bólyiak készíthették elő  bennem a december  idusán
   Szobathelyen előadott Brenner János  színdarabbal. Nekünk, papoknak,  akik
   azon   fáradozunk,   hogy    Isten   kegyelme    a   mi    segítségünkkel,
   közreműködésünkkel megérintse  az embereket,  illik észrevennünk  azt  is,
   amikor Isten szeretete civiliken keresztül árad felénk.
   Az esztendő fordulóján kissé megsokasodnak az adminisztratív feladatok,  a
   statisztikák, a bevallások, a  jelentések, egyszóval minden, ami  valahová
   beküldendő határidőre.  Ezen a  héten mindez  befejeződhet, s  elkezdhetem
   szervezni a megszokottnál  gyorsabban elérkező  nagyböjti időben  tartandó
   lelkigyakorlatokat.
   István atya