[Evangelium] 2008-01-13

[evangelium at communio.hu]

   2008. január 13. - Urunk megkeresztelkedése

   Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé  Jánoshoz,
   hogy megkeresztelkedjék nála.  János azonban  tiltakozott: "Neked  kellene
   megkeresztelned engem,  és  te jössz  hozzám?"  Jézus azonban  így  szólt:
   "Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos."
   Erre János engedett neki.
   Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az
   ég, és látta  Isten Lelkét  galamb módjára  magára szállni.  És íme,  hang
   hallatszott az égből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!"
   Mt 3,13-17

   Elmélkedés:

   Akiben az Atyának kedve telik
   Tavaly nyáron  egy ifjúsági  fesztiválról  hazatérve lelkesen  mesélték  a
   fiatalok, hogy  kipróbálták az  iszapbirkózást. Én  még ilyet  nem  láttam
   élőben,  de  azért  el  tudom   képzelni,  hogy  milyen  lehet  egy   nagy
   sártengerben birkózni valakivel. Kérdeztem tőlük, hogy milyen élmény volt,
   mi volt benne a jó? A  következő volt a válasz: "Először, amikor  kívülről
   néztük a  többieket,  nagyon  izgalmasnak és  érdekesnek  tűnt,  ezért  ki
   akartuk mi is próbálni. A birkózás közben már nem volt olyan nagy  élmény,
   mert a szánk, a fülünk,  az orrunk és a szemünk  is tele lett iszappal,  s
   alig láttunk a sártól. A legjobb az volt, amikor a végén megmosakodtunk és
   újra tiszták lettünk. Még egyszer biztosan nem fogjuk kipróbálni."
   Szerencsére mi talán  sosem keveredünk  ilyen sáros  birkózásba, de  ilyen
   élmény nélkül  is  fontosnak  tartjuk,  hogy  naponta  tisztálkodjunk.  Ha
   tiszták  vagyunk,   sokkal  jobban   érezzük  magunkat   a  bőrünkben.   A
   szentírásban több  olyan  történet  is  van, amely  a  víz  által  történő
   megtisztulásról és  annak  vallási vonatkozásáról  szól.  Gondoljunk  csak
   például a  vízözön  elbeszélésére,  amely  azt  szemlélteti,  hogy  a  jók
   megmenekülnek, de  a gonoszok  elvesznek  a víz  által. Szintén  a  vízhez
   kötődik a  Vörös-tengeren  való átvonulás,  amikor  a választott  nép  egy
   isteni csodának köszönhetően megmenekül az őt üldöző egyiptomiak elől.  De
   meg kell említenünk azt is, hogy az ószövetségi időkben számos  tisztasági
   előírás volt,  amelyeket a  vallási szertartásokkor  vagy az  étkezésekkor
   kellett megtartani. A szertartásokon részt vevő vagy imádkozni akaró ember
   csak tisztán léphetett Isten elé.

   De még  ezeknél a  tisztulási szertartásoknál  is többet  jelentett  János
   keresztsége. Mindazok,  akik kivunultak  Jánoshoz a  pusztába,  kifejezték
   bűnbánatukat és a  bűnbocsánat jeleként  részesültek a  Jordán folyóban  a
   vízkeresztségben. A János által  kiszolgáltatott keresztség már  valójában
   egy lelki újjászületést jelzett.  Jézus megkeresztelkedésének mai  ünnepén
   arról hallottunk az evangéliumban, hogy  az Úr is odajárul Jánoshoz,  hogy
   megkeresztelkedjék  nála.  Jézusnak  ugyan  nem  volt  szüksége  a   bűnök
   eltörlésére, hiszen ő  nem követett el  bűnt soha, mégis  beáll a  bűnösök
   közé, kifejezvén, hogy aláveti magát a mennyei Atya akaratának. Az esemény
   egyrészt azért  fontos,  mert  ezzel  kezdődik  majd  el  Jézus  nyilvános
   működése, másrészt pedig a  Szentháromság megnyilvánulása: miközben a  Fiú
   megkeresztelkedik, leszáll  rá galamb  alakjában  a Szentlélek,  az  égből
   pedig a  mennyei  Atya  szózata hallatszik.  Jézus  eddigi  élete  egészen
   csendben telt. Az  evangéliumok beszámolnak születéséről  és az  egyiptomi
   menekülésről, de  gyermekkoráról  hallgatnak.  Az  egyetlen  esemény,  ami
   ismert ezen időből  az, hogy egy  zarándoklat alkalmával a  12 éves  Jézus
   Jeruzsálemben marad,  Mária  és József  napokig  aggódva keresik,  majd  a
   templomban találják  meg.  A  következő  jelenet  pedig  már  az,  hogy  a
   körülbelül harmincéves Jézus megkeresztelkedik. Nem tett még semmit a  nép
   körében, nem tanította még az  embereket. Nincsenek még tanítványai, s  az
   emberek nem tudnak még róla semmit. Az eddig ismeretlen Jézus most a  nagy
   nyilvánosság elé lép, s  a mennyei Atya mutatja  őt be a  következőképpen:
   "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!" (Mt 3,17).

   Jézus megkeresztelkedése két fontos eseményre mutat előre. Az egyik  Jézus
   kereszthalála. Mindkét esemény ugyanis - tehát Jézus megkeresztelkedése és
   megváltó halála - arról tanúskodik, hogy az Úr engedelmesen és  alázatosan
   aláveti magát az Atya  akaratának, s ezáltal  Isten Fiának és  Szolgájának
   bizonyul. Jézus működésének ideje tehát  a vízkeresztséggel kezdődik és  a
   vérkeresztséggel fejeződik be.
   A másik  esemény pedig  a  Pünkösd, a  Szentlélek eljövetelének  napja.  A
   megkereszteléskor  galamb   alakjában   Jézusra   leereszkedő   Szentlélek
   pünkösdkor eltölti majd  az apostolokat,  s ez  igazi lelki  újjászületést
   jelent számukra.  De  lelki újjászületés  volt  ez az  első  pünkösd  azon
   mintegy háromezer ember számára is,  akik Péter apostol beszédét  követően
   aznap megkeresztelkedtek (vö.: ApCsel 2,41).

   Befejezésül még egy  gondolatot szeretnék mondani,  amely rávilágít  Jézus
   megkeresztelkedése,  az  ő  halála,  a  pünkösd  és  a  mi   keresztségünk
   kapcsolatára. Lukács  a következőt  írja: Az  emberek "megfogadták  (Péter
   apostol)  szavát   és  megkeresztelkedtek;   körülbelül  háromezer   lélek
   csatlakozott aznap hozzájuk (ApCsel 2,41), azaz az apostolok  közösségéhez
   és  az  azon  alapuló  Egyházhoz.   A  mai  ünnep  tehát,  amelyen   Jézus
   keresztségére és a  mi keresztségünre is  emlékezünk, három dolgot  tanít:
   Egyrészt azt, hogy a keresztség  által megszabadultunk a bűntől,  lélekben
   megtisztultunk,  azaz  Jézussal   meghaltunk  és  Őbenne   újjászülettünk.
   Másrészt azt, hogy megkeresztelkedésünktől fogva Isten gyermekei  vagyunk,
   s arra  kell  törekednünk, hogy  Isten  kedvét lelje  mibennünk  is,  mint
   Jézusban. Harmadszor pedig: Krisztus Egyházának a tagjai vagyunk. Abban  a
   pillanatban, amikor megkereszteltek minket, közösségre léptünk Krisztussal
   és  az  ő  Egyházával.  A  keresztségkor  kapott  kegyelmet  akkor  tudjuk
   megőrizni magunkban, ha  a bűnt elutasítva  az életszentségre  törekszünk,
   egész életünkkel Isten kedvében igyekszünk járni és megőrizzük egységünket
   Krisztus Egyházával. Ebben segítsen minket a Szentháromság, akinek  nevére
   egykor megkereszteltek minket: az Atya és a Fiú és a Szentlélek.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézus, ártatlanság Báránya, te a bűnösök magatartásával léptél  Keresztelő
   János elé; vezess bennünket is a Jordán vizeihez! Ott óhajtunk találkozni,
   hogy megvalljuk vétkeinket és megtisztulhassunk tőlük.
   És miként akkoriban megnyílt az ég, és fölhangzott a mennyei Atya szózata,
   aki  kedvét  lelte   Benned:  kérjük,  hogy   a  próbatételt   győzelmesen
   megállhassuk, és helyesen éljünk,  hogy aztán feltámadásod  hajnalhasadtán
   mi is meghallhassuk Mennyei Atyánk szavát, aki gyemekeivé fogad bennünket!
   Boldog XXIII. János pápa