[Evangelium] 2008-01-08

[evangelium at communio.hu]

   2008. január 8. - Kedd

   Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott  maga előtt. Megesett a szíve  az
   embereken, mert olyanok voltak,  mint a pásztor  nélküli juhok. Ezért  sok
   mindenre kezdte őket tanítani.  Későre járt már  az idő, amikor  odaléptek
   hozzá tanítványai, és  figyelmeztették: "A  vidék elhagyatott,  az idő  is
   eljárt.  Bocsásd  el  őket,  hogy  a  környékbeli  tanyákra  és   falvakba
   mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!" Jézus azonban így  válaszolt:
   "Ti adjatok nekik enni!" Azok megjegyezték: "Talán menjünk kenyeret  venni
   kétszáz dénárért, hogy  elláthassuk őket?" Erre  Jézus megkérdezte:  "Hány
   kenyeretek  van?   Menjetek,  nézzetek   csak  körül!"   Körülnéztek,   és
   jelentették: "Öt kenyerünk  és két  halunk." Ekkor  meghagyta nekik,  hogy
   csoportokban telepítsék le  mindnyájukat a zöld  gyepre. Le is  telepedtek
   százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két
   halat, föltekintett az égre, és  hálát adott. Majd megtörte a  kenyereket,
   és tanítványainak  adta,  hogy osszák  ki.  A két  halat  is  szétosztotta
   valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még  tizenkét
   kosarat szedtek tele  a kenyér és  a hal maradékából;  pedig ötezer  férfi
   evett a kenyérből.
   Mk 6,34-44

   Elmélkedés:

   Az öt kenyér és a két hal megszaporításával Jézus sokezer embert jóllakat.
   Nincs okunk azt feltételezni,  hogy ezen kevéske  eledel nélkül ne  tudott
   volna ugyanilyen csodát tenni. Ő azonban fel akarta használni azt, amit az
   ember átenged  neki, bármennyire  legyen  az kevés.  S Isten  áldásával  e
   megsokasított kevés is elegendőnek bizonyul.
   Sokszor talán éppen arra hivatkozva mulasztjuk el a segítségnyújtást, hogy
   oly keveset tudunk csak nyújtani,  ami a rászorulónak nem nyújthat  valódi
   segítséget. De mégis meg kell tennünk ezt a keveset is, hiszen Isten képes
   megsokszorozni jószándékból  fakadó  adományainkat,  s  amit  mi  kevésnek
   gondolunk, naggyá válhat. Az isteni nagylelkűség megtapasztalása  indítson
   minket arra, hogy mi is legyünk nagylelkűek és önzetlenek!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézus Krisztus,  Üdvözítőm, nézz  le rám  trónodról irgalmasan!  Te  drága
   véreddel megváltottál minket az örök életre. A te Atyád a mi Atyánk is, te
   pedig test szerinti testvérünk vagy. Engedheted-e, hogy lelkünk elvesszék?
   Te meg tudsz menteni minket!