[Evangelium] 2008-01-07

[evangelium at communio.hu]

   2008. január 7. - Hétfő

   Amikor Jézus  meghallotta,  hogy (Keresztelő)  Jánost  fogságba  vetették,
   visszatért Galileába. Elhagyta  Názáretet, és  a tengerparti  Kafarnaumban
   telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás
   próféta mondott:
   "Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke,
   a pogányok Galileája:
   A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
   és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre."
   Ettől kezdve Jézus  tanítani kezdett.  Ezt hirdette:  "Térjetek meg,  mert
   elközelgett  a  mennyek  országa!"  Bejárta  egész  Galileát.  Tanított  a
   zsinagógákban, hirdette a  mennyek országa örömhírét,  és meggyógyított  a
   nép körében  minden  betegséget  és  minden  bajt.  Híre  elterjedt  egész
   Szíriában. Hozzá  vittek  mindenféle  beteget,  akik  különböző  fájdalmas
   betegségekben  és  bajokban  szenvedtek:  még  ördögtől   megszállottakat,
   holdkórosokat és bénákat is, és ő mind meggyógyította őket. Nagy  népsereg
   követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből,  Júdeából és a  Jordánon
   túlról.
   Mt 4,12-17. 23-25

   Elmélkedés:

   Jézus születéséhez képes  időben egy  nagyot ugorva  harminc évvel  később
   járunk. Az Úr immár nem gyermek, hanem felnőtt férfi, ainek szavára  adnak
   az emberek, s most megkezdi  működését a nép körében. Tevékenységének  két
   fő eleme a tanítás és a gyógyítás. Mindkettő arról tanúskodik, hogy isteni
   képességekkel rendelkezik. Jézus ugyanis nem  úgy tanít, mint korának  más
   írásmagyarázói, s az  emberek azonnal  megérzik a  szavaiban rejlő  isteni
   igazságot és erőt. Gyógyításai szintén  azt jelzik, hogy olyan  hatalommal
   rendelkezik, amelynek egyetlen ember sincs a birtokában. Képes parancsolni
   a lelket  fogva tartó  gonosz  lelkeknek és  ahhoz  is van  hatalma,  hogy
   megszíbadítson a testi betegségektől.
   Jézus tehát elkezdi azt, amiért az Atya elküldte, az emberek  üdvösségének
   szolgálatát. Engedem-e, hogy bennem  is elkezdődjön kegyelmének  működése?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenem, add meg nekem, hogy önmagam mindenki szolgájának tartsam.  Amikor
   csak tehetem,  engedelmességben  szolgálok, az  utolsó  helyet  választva.
   Szolgálok azáltal,  hogy nem  engedem magam  kiszolgálni, hanem  szolgálok
   másokat, bármit kell is tennem, bármi feladatot ellátnom.
   Minderre te magad mutattál példát, aki Isten, Mester és Úr voltod ellenére
   úgy voltál az apostolok  között, mint aki szolgál.  Add, hogy a te  példád
   szerint és veled együtt én is lelkemet adjam sokak megváltásáért.
   Boldog Charles de Foucauld