[Evangelium] 2008-01-06

[evangelium at communio.hu]

   2008. január 6. - Urunk megjelenése (Vízkereszt)

   Amikor Heródes király  idejében Jézus megszületett  a judeai  Betlehemben,
   íme, napkeletről bölcsek  jöttek Jeruzsálembe, és  tudakolták: "Hol van  a
   zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk,  hogy
   hódoljunk előtte." Meghallotta  ezt Heródes  király és  megrémült, s  vele
   egész Jeruzsálem.  Összehívatta  a  főpapokat  és  a  nép  írástudóit,  és
   megkérdezte  tőlük,  hogy  hol  kell  születnie  a  Messiásnak.  Azok  így
   válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
   Juda földje, bizony  nem vagy  a legkisebb Juda  nemzetségei között,  mert
   belőled jő ki a  fejedelem, aki pásztora  lesz népemnek, Izraelnek."  Erre
   Heródes titokban  magához hívatta  a  bölcseket és  pontosan  megtudakolta
   tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
   "Menjetek,  tudakozódjatok   szorgalmasan   a   gyermek   felől,   és   ha
   megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
   Ők pedig, miután meghallgatták a  királyt, elindultak. És lám, a  csillag,
   amelyet napkeleten  láttak, előttük  járt, míg  meg nem  állapodott a  ház
   fölött, ahol  a  Gyermek volt.  A  csillagot meglátva  nagyon  megörültek.
   Bementek a házba,  és ott  látták a Gyermeket  anyjával, Máriával.  Földre
   borulva  hódoltak   előtte,   majd   kinyitották   kincseszsákjaikat,   és
   ajándékokat  adtak  neki:  aranyat,  tömjént  és  mirhát.  Mivel  álmukban
   utasítást kaptak,  hogy ne  menjenek vissza  Heródeshez, más  úton  tértek
   vissza országukba.
   Mt 2,1-12

   Elmélkedés:

   Láttuk az ő csillagát
   Urunk  megjelenésének  mai   ünnepe  szorosan   kapcsolódik  a   karácsony
   ünnepéhez. Karácsony  napján  azt  ünnepeltük, hogy  a  láthatatlan  Isten
   látható alakban jelent meg világunkban, emberként született meg a  földön.
   Ma pedig azt ünnepeljük,  hogy az emberként  világra jött Jézus  Istenként
   áll a  világ  előtt. A  két  ünnep kapcsolatát  az  is jelzi,  hogy  Jézus
   születésének történetében kétszer találkozunk kereső emberekkel. Karácsony
   éjjelén az angyali  énekszóra a betlehemi  pásztorok indultak útnak,  hogy
   megkeressék az újszülöttet, ma pedig a csillag fényét követve a  napkeleti
   bölcsek indulnak el, hogy szintén Jézushoz menjenek. A pásztorok szegények
   voltak, akik  szegényes  ajándékokat  vittek  magukkal,  a  bölcsek  pedig
   gazdagabbak voltak, akik drága ajándékokat vittek. A pásztorok egy embert,
   egy gyermeket kerestek, a  napkeleti bölcsek pedig  egy leendő királyt.  A
   pásztorok és a bölcsek egészen különböző társadalmi helyzetben voltak,  de
   van egy közös  vonásuk, hiszen ugyanaz  a cél vezette  őket: megtalálni  a
   Megváltót.

   A mai  napot háromkirályok  ünnepének is  nevezzük, bár  az  evangéliumban
   nincs szó  sem  arról,  hogy  királyok  voltak,  sem  arról,  hogy  hányan
   lehettek. Csupán a háromféle  ajándék - az  arany, a tömjén  és a mirha  -
   miatt gondolja a hagyomány  azt, hogy hárman  lehettek, s ebből  kiindulva
   nevezték el őket  Gáspárnak, Menyhértnek és  Boldizsárnak. Az  evangéliumi
   leírásból azonban  kiderül, hogy  olyan bölcsek,  tudósok voltak,  akik  a
   csillagok  mozgását   kutatták.  A   csillagokkal  persze   ma  is   sokan
   foglalkoznak. Vannak csillagászok, akik tudományos módszerekkel vizsgálják
   az égitesteket.  Emellett  vannak  olyanok  is,  akik  tudományosnak  tűnő
   módszerekkel  jósolnak  a  csillagok  állásából,  illetve  mozgásából,  és
   mindenféle nevetséges, komolytalan horoszkópokat készítenek. És persze ott
   vannak a  szerelmes fiatalok,  akik a  nyári estéken  játékosan  csillagot
   választanak maguknak, aztán egy hét múlva másik személlyel másik csillagot
   választanak. Az  evangéliumban  szereplő  bölcsek  bizony  egyáltalán  nem
   hasonlítanak napjaink csillagokat vizsgáló embereihez.

   A csillagok fénye nem világítja be ugyan az éjszakát, s ha háromszor annyi
   csillag volna az égen, akkor sem lenne világosabb, de a betlehemi  csillag
   fénye jelképes módon erősebb a többi  csillagnál. Hová világít ez a  fény?
   Elsőként rávilágított a bölcsekre, akik felismerték ragyogásában a  jelet,
   a világ  Megváltójának  születését  hirdető jelet.  Szívükbe  ragyogott  a
   csillag, s  arra  ösztönözte őket,  hogy  útnak induljanak.  A  bölcsekkel
   egyidőben bizonyára másoknak is feltűnt  ez a különleges égi jelenség,  de
   mégsem ragyogta be  szívüket, hogy  ők is útnak  induljanak. Másodszor:  a
   betlehemi  csillag  fénye  bevilágította  útjukat.  Az  evangéliumban  ezt
   olvastuk: "lám, a csillag előttük járt" (Mt 2,9). A csillag fénye  vezette
   tehát őket útjukon napkelet országából  Betlehem felé. Az Istenhez  vezető
   utat ma is beragyogja  ez az égi fény.  Harmadszor pedig rávilágít  magára
   Krisztusra, a betlehemi Gyermekre. A  napkeleti bölcsek már az  induláskor
   tudták, hogy  nem  a  maguk  csillagát  követik,  hanem  a  Gyermekét,  az
   újszülött királyét. Ezért mondják Heródes  király udvarában: "Láttuk az  ő
   csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte" (Mt 2,2).

   De ezzel  még  nincs vége  a  ragyogásnak. A  betlehemi  csillag ma  a  mi
   szívünket  is  eltölti  fényével.   Felismerem-e  benne  a  jelet?   Útnak
   indulok-e, hogy eljussak Jézushoz? Keresem-e őt, miként egykor Őt keresték
   a pásztorok és  a bölcs  királyok? Vezessen minket  a csillag  fénye a  mi
   Megváltónkhoz és segítsen, hogy felismerjük benne az Isten Fiát!



   Imádság:

   Fogadd  el,  Jézusom,  szeretetem  aranyát,  amely  minden  cselekedetemet
   méltóvá teszi hozzád.
   Fogadd el, Jézusom, hódolatom tömjénporát, amely elismer legfőbb Urának.
   Fogadd el, Jézusom, vigasztalásom mirháját, amely egyesíti nehézségeimet a
   te földi szenvedéseiddel.